Családi kapcsolatok - 62105 db

Nem igazan tudom hova kene pontosan irni igy ideirom?

azt szeretnem megtudni hogy letezhet-e olyan, hogy ha Ukrajnaban elsz es hazzasagon kivul szuletik a gyerek akkor nem az apanak hanem az anyukanak kell bizonyitani utana hogy az ove a gyerek? tudom hulye egy kerdes, de egy baratnom ott el kint terhes, es azert akar allitolag gyorsan osszehazasodni a parjaval mert a kesobbiekbe neki kene bizonyitani hogy az o gyermeke. en ilyenrol meg nem hallottam.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Azt hittem, rosszul olvasok, de nem :D Tényleg azt kell bizonyítani, hogy õ az anya??? Hogyan? Hogy nem cserélte valahol vagy mi? Azért - már bocsánat - egy terhesség, egy szülés elég sok adminisztrációval jár, valószínûleg ukrajnában is. Szerintem egyszerûen csak el akarja vetetni magát.
A kérdező hozzászólása: de koszonom a valaszod, akkor ezek szerint tenyleg csak a hulyesege ez az egesz.. es nem is letezik ilyen nem csak en tudtam rosszul :-)
A kérdező hozzászólása: ertem:-) hat elhiszem ha valaki ilyen hulyeseget hall kivancsi lesz az igazra is meg ha sejti is hogy messze all az ilyen az igazsagtol :-D
A szülés nem elég bizonyíték rá? :)
A kérdező hozzászólása: utolso koszonom szepen hogy megkerdezted olyantol aki Ukrajnabol szarmazik :-) sejtettem hogy ennek kint is ugyan ugy kell mennie mint itt. nem ertem minek kell kamuznia osszevissza. ennyire hulye en se vagyok hogy ezt bevegyem neki.:-)
Ukrajnában élek, a roma nõk rendre nem házasodnak össze a gyerekük apjával, mert így sokall több segélyre jogosultak. Ha volna ezzel kapcsolatban valami félnivaló, csak tudnék róla, hiszen itt élek, bár rémlik valami, ezt nem tudom biztosan, de házasság nélkül (talán) az anya vezetéknevét lehet csak a babának adni. Vagy ez mindenhol így van?
Na én gyorsan átmentem a szomszédasszonyhoz ezt megkérdezni.Õ ukrajnából származik. Amit a barátnõd mondd az egy nagy baromság.A szomszédasszonyom azt elismerte, hogy kint "fura"dolgok tudnak lenni, de ilyen még ott sincs. Ugyan úgy van ott is mint itt nálunk, anyának nem kell semmit bizonygatni.Ez a nõ csak el akarja magát vetetni ennyi. Szóval a barátnõd nagyban kamuzik ez tuti.
A kérdező hozzászólása: pontosabban nem tudom elmagyarazni, meg szerintem hulyeseg is. de szerinte ha megszuletik a gyerek akkor neki kell bizonygatni hogy az ove az a gyerek es nem egy masik anyae. es ezert muszaly hogy hazassagban szullesen meg az a gyerek kulonben bizonygathat hogy o az anya.. olyanrol hallottam hogy az apanak kell bizonyitani de hogy az anyanak olyanrol eddig soha. nem is szol hozzam a lany mert nem hiszek neki hogy az anyanak kell bebizonyitani hogy o szulte meg.
sokall helyett értsd: sokkal
Az egy dolog, hogy Ukrajna nem épp európai szinten áll, de ekkora blõdséget szerintem senki nem hisz el, ez abszurdum. Szerintem is csak el akarja vetetni magát.
A kérdező hozzászólása: utolso ezen jot nevettem :) )
Mi?
Ahhhh ez meg olvasni is szörnyü volt. WTF
A kérdező hozzászólása: en magyarorszagon elek, es ez a tortenet a baratnomrol szol o el Ukrajnaba es o allitija nekem ezt. ezt en is kerdeztem tole es hogy mi van akkor ha valaki teherbe esik es kozbe szakit a parjaval akkor nincs ott egyedulallo anya mert elveszik tole, erre azt mondta hogy termeszetesen vannak egyedulallo anyak. de a hazassagon kivul szuletett gyereknel mindig bizonyitani kell hogy te vagy az anyukaja, es csak akkor van ugy hogy nem kell bizonygatnod hogy a te gyermeked ha a szuletesnel mar ferjnel vagy. jo nagy hulyesegnek hangzik az egesz. ugye termeszetesen en ezt nem hittem neki el. utana a fejemhez vagta hogy megis kivagyok en, hany gyereket szultem en megis es hany evig eltem ukrajnaba hogy en ezt lehulyesegezem, es hogy az o gyerekenek normalis csaladja lesz csak es kizarolag hazasagbol. azota hozzam se szol :-D
Ez jó nagy hülyeségnek hangzik, ennyire még tán Ukrajna sem elmaradott. Mi történik a lányanyák gyerekével? Alapesetben, ha nem tudod bizonyítani, hogy te vagy az anyja, állami gondozásba veszik? :) Általában az a normális, hogy az apaságot kell bizonyítani, ha valaki nem házas. Ilyenkor az apa elismerheti a gyermeket. Ukrajnában élsz és rólad van szó, vagy valaki másról? Vagy te vagy a férjjelölt?
Ki tudja... lehet h az ukrán maffia kezében az ukrán szülészorvos gárda. :)
A kérdező hozzászólása: koszonom utolso.:-) sokat segitettel. akkor tenyleg eleg kitalacio az egesz :-) nem tudom hogy minden orszagba igy mukodik e de magyarorszagon ha hazassagon kivul szuletik akkor csak akkor kerulhet az apa nevere ha az tesz apasagi nyilatkozatot amugy az anya nevet kapja
Igazán nincs mit köszönnöd kérdezõ :-D Kíváncsi voltam én is!
A kérdező hozzászólása: nem, teljes mertekbe jol olvastad, en is azt hittem hogy rosszul olvasok amikor azt irta nekem :-D hogy ot idezzem: minnel elobb osszekell hazasodjunk mert nem szulhetek ugy hogy nem vagyok hazas, mert akkor bizonygathatom hogy az enyem a gyerek.. de hat istenem ha szuletik a gyerek akkor az anyakonyvbe ugye rogton ott a neve a gyereknek akkor mi a rosszesebet kell azon bizonygatni egyszer hogy az az o gyereke :-D igen nekem is az a tippem hogy csak elakarja magat vetetni, vegulis o szuli a gyereket es nem a pasi :) )

Mit lehetne csinálni egy anya - lánya napon?

Egy ideje külföldön élek a családommal, de most végre hazamegyünk az ünnepekre. Szeretnék legalább egy napot csak kettesben az édesanyámmal tölteni,de nem igazán van ötletem hogy hova mehetnénk, mit csinálhatnánk. Teázni mindenképp elmegyünk, de az csak egy két óra legfeljebb. Utána? Nem az a vásárolgatós típus se ő se én, meg vásárlás alatt nem is lehet úgy beszélgetni. Van valami jó ötletetek esetleg?
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
A színház szerintem is jó ötlet :)
A kérdező hozzászólása: A színház az jó ötlet! A romantikus filmeket nem igazán szeretem, illetve nem is ismerem. És azt se hogy milyen filmet lehetne berakni ilyenkor. Édesanyám 60éves, és a hobbija az unokái, már ha itthon vagyunk, él-hal értük. A masszõr is jó ötlet, lehet keresek egyet Miskolcon! Köszönöm az ötleteket!
Esetleg fizesd be magatokat egy fodrászhoz, kozmetikushoz, páros masszázsra (ami közben tudtok beszélgetni is), egy közeli fürdõben vagy wellness szállóban is eltölthettek pr órát és élvezhetitek a vizet, kényeztetõ szolgáltatásokat. Esetleg egy nagyobb könyvesboltban válogatni, ott is lehet teázni, kávézni- vagy egy esti színházjegy, egy színvonalasabb képzõmûvszeti kiállítás- ehhez ismerni kellene benneteket és az édesanyád ízlését. Esetleg a virágpiacra venni két belépõt és ott válogatni, nézelõdni, cukrászdában leülni egy picit- de az is jó ötlet lehet, hogy ha nem szeret annyira kimozdulni, hogy a család többi (férfi) tagjait küldöd el valamilyen programra és ti ketten maradtok otthon. Esetleg otthonra hívhatsz manikûrös-pedikûröst, masszõrt vagy rendelhetsz valami meglepetés ajándékot. vagy süssetek otthon valami finomat és te válassz hozzá valamilyen különleges fûszert vagy alapanyagot, jópofa szilikon sütõformát stb. Szép napot.
Lehet, hogy snassznak tûnik, de mi ilyen anya lánya napon, bárgyú romantikus filmeket nézünk, vagy rajzfilmeket. Nem kell feltétlen szerintem ilyen olyan helyekre menni. Egy teaház, kis süti oké, de én utána vennék 3-4 popcornt, egy valag üdítõt, esetleg bort és elfoglalnám vele a nappalit.
Szeretnétek elmenni valahova? Vagy inkább otthoni programot szeretnél? Van anyukádnak valami hobbija? Valami, amit nagyon szeret? Ezeket jó lenne tudni. Én idõnként elviszem anyukámat múzeumba, kiállításra, elõtte/utána ebéd vagy vacsora. Este lehet egy színház. De a "szépítkezõs" nap is jó. Uszoda, wellness, szauna. Az elég pihentetõ és beszélgetni is lehet közben.

kérdésre adott válaszok
A gondozó szulo kotelessege a gyermeket gondozni. Attól, hogy az apa ezt a feladatot nem személyesen latja el, meg eleget tesz neki. Ez nem kifogás. Az viszont erdekes, hogy egy alkoholista erõszakos ember hogy kaphatott egyáltalán ideiglenes elhelyezést?
Csaladjogi torveny. Kulon nincs kiemelve, hogy a gondozo szulo masra is bizhatja a gyereket, de van ilyen lehetoseg. Hivatalosan persze csak irasos engedellyel lehetne. Ideiglenes gyamnevezes vagy megbizott gyam a neve, nem jut most eszembe. Nalam tervbe volt veve kulfoldi munka, akkor kerdeztem utana, hogy ilyen esetben mi van a gyerekkel. nalunk nagyszulonel lett volna -masik szulo egyaltalan nem volt kepben, megszuntettek a felugyeleti jogat- akivel addig is egyutt laktunk.
Nézd, anyuka erõs hátránnyal indul a kulfoldi lakhely miatt. Meg ha meg is nyerne a pert, akkor sem költöztethetne ki a gyereket az apa engedélye nelkul.... Amúgy meg, mar leírtam, hogy a lényeg, hogy a gyereket ellassak, nem baj, ha nem az apa személyesen.
A kérdező hozzászólása: Nem, az anyuka elég jó barátnõm, évek óta nyomon követem a család életét, így annak elég sok részletével tisztában vagyok. Természetesen nem az egésszel, így mondhatni, hogy elfogult vagyok, tudom.:) Mégis jó okom van, hogy anyukának segítsek... Sajnos a jelenlegi ügyvédje az anyukának semmi mást nem tesz, mint sápítozik, hogy úristen mennyire esélytelen ez a per. (két hónap alatt arra sem volt képes, hogy összeszedje milyen igazolások, egyéb papírok kellhetnek külföldrõl, vagy hogy egyáltalán kellenek-e ilyenek...) Így jobb lehetõség híján -amíg nem talál egy normális ügyvédet- én próbálok olyan jogszabályokat, iránymutató bírói joggyakorlatot, vagy bármit találni, ami alapján valamerre egyáltalán elindulhat majd. Sajnos az alapvetõen ide tartozó családjogi, gyámügyi törvényekben csupa semmit mondó frázisokat találtam mint pl. "az egészséges lelki és testi fejlõdés". De semmi konkrétumot, hogy ez mégis mit takar. Magánemberként úgy vélem abszolút nem egészséges, hogy egy gyereket állandóan lepasszolnak valahová, az meg pláne nem, ha ebben még minimális rendszer sincs, és szerencsétlen gyerek reggel azt sem tudja, hogy este hol fog ágyba kerülni. Véleményem szerint ilyen körülmények között nem tud rendesen tanulni, nem tudja rendesen összeszedni még a másnapi tanórára sem a cuccait, felaprózódik az élete, arról nem is beszélve, hogy érzi: púp az emberek hátán, nyûg, akit ide-oda tologatnak. Persze ezt pszichológus tudja igazolni, de gondoltam egyszerûbb futam, ha találok valamilyen konkrét törvényi tényállást, módszertani útmutatót, bármit, ami alátámasztja, hogy ha már egyszer felügyeleti jogot szerzett valaki, akkor azzal nem csak gyerektartás, meg mutogatható szép papírok, hanem egy GYEREK, egy felelõsség és nem kevés kötelezettség is jár... (Az már csak hab a tortán, hogy apuka persze tartja a markát minden hónapban az anyuka gyerektartásáért, ennek ellenére a nagyszülõk fizetnek minden kötelezõ dolgot... És a cseresznye a habon, hogy így is van mibõl vakációzni menni a gyerek nélkül... De ez most persze mind nem tartozik ide, nem akarok a ki-mit fizessen sárdobálásba belemenni, részt venni.)
Ha jó a kapcsolatotok velük.
A kérdező hozzászólása: Ezt én is erõsen megkérdõjeleztem, mikor megtörtént, de gondolom arra az egy szál tárgyalásra, ami eddig volt képes volt józanul megjelenni... ok, hogy gondoskodik a gyerekrõl, de nem hiszem el, hogy ez mind erkölcsileg, mind jogilag normálisnak mondható, hogy annyira küzdünk a gyerekért, aztán meg jó helyen van az a nagyszülõknél, amíg mi elutazunk, haverozunk, vagy akármit csinálunk. Persze, ha munka miatt pár órát a nagyi vigyáz rá délután, az természetes, de napokra? Ráadásul össze-vissza rendszertelenül? De még mindig az a kérdés, hol van egyáltalán szabályozva, hogy akár szülõként, akár ideiglenes felügyelettel, akár gyámként mik a gyermeket nevelõ fél kötelezettségei??? (találtam olyan jogszabályokat, ami kimondja, hogy biztosítani kell a gyermek egészséges testi és lelki fejlõdését, de ez valljuk be, elég tág fogalom...)
A kérdező hozzászólása: Igen, tudom, hogy mekkora hátránnyal indul, épp ezért próbálok segíteni neki., Igen, tudok olvasni is, hogy írtad, az a lényeg, hogy a gyereket ellássák. De én azt kérdeztem, hogy mi és hol szabályozza? Hova van leírva, az, amit mondasz?
"De még mindig az a kérdés, hol van egyáltalán szabályozva, hogy akár szülõként, akár ideiglenes felügyelettel, akár gyámként mik a gyermeket nevelõ fél kötelezettségei??? " Lakhatas biztositasa, viz, futes, villany (nem feltetlenul), tankoteles gyermek eseten iskolaztatas, evszaknak megfelelo ruhazat, etkezes biztositasa, kotelezo es soronkivuli orvosi ellatas biztositasa. Tehat ha a gyerekre a nagyszulok vigyaznak, jar iskolaba, etetik, van ruhaja es van a lakasban futes, akkor teljesiti a kotlezettsegeit. Az, hogy o maga gondoskodjon rola, nem feltetel. Anny a feltetel meg, hogy ha teszem azt o elutazik, irasos engedellyel kell hogy rendelkezzen az, akire rabizta a gyereket, hogy ha esetleges ellenorzesre vagy orvosi vizsgalatra kerulne a sor, az illeto jogosan jarhasson el. Te az anyuka vagy?

Csúnyán összevesztem a párommal ezért most a gyerek issza meg a levét. Mit tegyek?

Tegnap a párom sétálni ment a kisfiammal. Figyelmetlensége miatt majdnem elütötte őket egy kocsi. Nagyon mérges lettem a páromra és megtiltottam neki, hogy a gyerek közelébe menjen (nem ő az apja) pedig imádják egymást. Azóta egy szót sem szól a kicsihez, nem is törődik vele pedig a kicsi annyira kelletti magát neki. Hiába mondom neki, hogy nem gondoltam komolyan nem érdekli. Mit tegyek?
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
A kérdező hozzászólása: De annyira megijedtem, hogy azt nem lehet elmondani. Egy felnõtt ember, hogy lehet ilyen felelõtlen?
Akkor mondd azt neki, hogy megérted amiért haragszik, de a gyerekre legyen tekintettel, mert Õ szegény semmirõl nem tehet. Persze ezt olyan hangsúlyba, amibõl érzi, hogy bûntudatod van amiért vagdalkoztál.
Tehat direkt akarta elüttetni a gyereket, meg magat is, ugye? Nem megy neked a gondolkodás.... Valjatok el egymástól.
Biztos drogozik, azért figyelmetlen. Tegnap volt egy ilyen hülye kérdés.
Te is ugyanúgy elkövethetted volna ezt. Mit tennél, ha neked mondanák, hogy mert ilyen felelõtlen és hül.e voltál, nem találkozhatsz a gyerekkel aki szeretsz. Emberbõl van, az emberek pedig hibáznak. Nem neked van igazad!
4 hónapos gyerektõl a forgás és a gázmosoly a legtöbb, ami elvárható, néha már elõfordul tudatos mosolygás, öröm, de az, hogy imádják egymást, az lehetetlen, egy 4 hónapos gyerek ilyen komplex érzelmek kifejezésére még képtelen.
Elég hulye voltál.... En simán faképnél hagyta lak volna, ha ilyet szólsz be. Amit tehetsz, az az, hogy ujra es ujra bocsánatot kérsz es elmondod, hogy nagyon ideges voltál. Talán megbocsát. En nem tennem.
A kérdező hozzászólása: Olyan helyen ment át az úton ahol nem lett volna szabad, a kocsi alig tudott megállni. Persze én is szoktam hibázni, de figyelmetlen nem szoktam lenni fõleg akkor nem, ha a gyerekkel vagyok.
Nézd, neked is csak egy gyereked van, ha nem lehet a párodra bízni, mert felelõtlen, akkor tényleg ne vigye magával! Még mindig jobb, ha nem az új párod viszi a gyereket, mintha a gyerek meghal. Ez a figyelmetlen típus a saját gyerekét sem biztos, hogy meg tudná óvni, vannak közlekedni képtelen emberek.
“Nem voltak gyermekei, nem volt soha kis koporsó a házában" Olvass el egy jó Mikszáth regényt, és ízlelgesd a fenti idézetet. A gyerekeskedést meg fejezzétek be.
Mennyi idõs amúgy a kisfiad?
...valami ebben a sztoriban lehet, hogy hiányzik, vagy nem kerek vagy kamu. Ezt írtad elõször (idézem): "...nem is törõdik vele pedig a kicsi annyira kelletti magát neki" Majd azt, hogy 4 hónapos a baba- meséld már el nekem, hogy egy 4 hónapos pici baba hogyan tudná KELLETNI valakinek magát vagy hízelegni???? A forgáson kívül nem hiszem, hogy mást még csinál- vagy??? Üdv: egy "tudatlan" anyuka, aki az elõzõ oldalon lévõ hosszú választ írta, akkor még jóhiszemûen :)
4 honapos gyerekkel ugyan hogyan imadjak egymast kolcsonosen???? Es amugy te epp mit csinaltal, amig ok setaltak? Mert olyan elfoglalt nem lehettel ekkora gyerek mellett.... Raadasul kicsit gyorsan jott ez a parkapcsolat is.
Nem hogy örülnél hogy elfogadott gyerekkel együtt, szereti, neveli , gondoskodik róla mintha az apja lenne....
A kérdező hozzászólása: Õ még csak négy hónapos.
köszi, [email protected] napom volt, de mosolyogva alszom el.....
Olyanok vagytok mint a gyerekek. Te elsõ dühödbe vagdalkozol olyan dolgokkal amit magad se gondolsz komolyan, Õ meg duzzog mint egy 5 éves. Szerintem ne azt mond, hogy nem gondoltad komolyan, hanem azt, hogy - Tudom mekkora h..e voltam, kérlek ne haragudj. Nagyon megijedtem, és nem tudtam átgondolni hogy mit beszélek.
A kérdező hozzászólása: Mondtam neki, hogy ne haragudjon, de mintha a falnak beszélnék. Amúgy neki is vannak gyerekei, de õk már nagyok.
Mar ne is haragudj, de nézz a tükörbe es kérdezd meg magadtól: felnott ember hogy lehet ilyen hulye? De meg sosem hibáztal, ugye? De ha szerinted a parod ennyire felelõtlen es semmire valo, akkor fogd magad meg a gyereket es hagyd ott. Ennyi.
A figyelmetlenség és a felelõtlenség azért nem teljesen azonos fogalmak. Igazad lehet abban, hogy figyelmetlen volt és a jövõben óvatosabbnak kellene lennie- remélhetõleg ez a balesetközeli helyzet erre rádöbbentette õt is. Másrészt ha nincs saját gyermeke az élettársadnak, akkor lehet, hogy számára azért nem minden evidens, ami neked már igen (nem tudom, mióta vagytok együtt, lehet, hogy még csak ismerkedik a kicsivel, elõtte nem volt gyermek a közelében stb.) Tedd a szívedre a kezed: te még sosem hibáztál? Kétlem. Te sem születtél anyának, hanem sorban beletanultál a dolgokba, akár mástól, akár a saját hibádból/tapasztalataidból. Nem történt baleset és ez a legfontosabb. Ennek inkább örülni kellene és levonni a konzekvenciákat (pl. a közlekedéssel, óvatossággal, a kicsire figyeléssel stb. kapcsolatban) Elszörnyedve olvasom, hogy ti ketten felnõtt ember létetekre milyen példát mutattok a kisfiúnak kommunikációból, megbocsátásból és kultúrált hangnembõl, tiszteletbõl... kívülállóként valószínûleg te is gyerekes színjátéknak látnád, amit egymással mûveltek. Mielõbb jó lenne ezen változtatni és felelõs szülõként megbeszélni a dolgokat egymással. Tedd meg az elsõ lépést, hiszen te voltál az, aki "ágyúval rontott verébre"- higgadtan mondd el neki, hogy kicsit túlreagáltál, megbántottad, amiért õszintén bocsánatot kérsz. Az élettársad is szülõ szerepben van, hiszen együtt éltek és õ is neveli a gyermekedet- hiszen amikor összeköltöztél vele, gondolom ezt alaposan megbeszéltétek és mindkettõtök számára tiszták a határok, a közös nevelési elvek stb. Nagyon sértõ és csúnya dolog egy vita hevében azzal bántani õt, hogy nem õ a biológiai apa (...nehogy már a biológiai apát magasztald fel, hiszen nincs ott az életetekben, aminek bizonyára komoly oka van!) Ez a férfi együtt van veled, vélhetõen megbecsül és szeret téged és ami a legfontosabb: valószínûleg szívvel-lélekkel elfogadta a gyermekedet, a jelek szerint foglalkozik vele. Tedd fel magadnak a kérdést: ér annyit a sértett hiúságom és a buta reagálásom, hogy elveszítsem a társamat és a gyermekemet ÚJRA kitegyem egy szeretett személy elvesztésének (hiszen az apját is így vagy úgy, de elvesztette valamennyire). Ha a válaszod igen, akkor pukkadj, üvöltözz és sértegess tovább. Ha viszont nem (és ezt õszintén kívánom és remélem), akkor igenis tedd meg az elsõ lépést, szállj le a magas lóról és tégy meg mindent a családi békéért és a kisgyermekért természetesen. Nem holnap, nem egy óra múlva, hanem most azonnal. Szép napot :)
Hibázott, jelzem a biológiai apa is hibázhatott volna ennyi erõvel, õt nem a lecseszésed borította ki hanem az hogy a méltóságában sértetted meg hisz ép te írod hogy szereti a kicsit, szerinted hogy eset neki hogy õ úgy szereti azt a kicsit mint sajátját és elfogadott téged egy gyerekkel és egyszer amikor hibázik egybõl felhozod hogy neki azt a dolgot hogy õ mint nem biológiai apa már ne is menjen a GYEREKED közelébe. Ám eddig úgy szerette õt mint egy apa és egy hiba miatt te egybõl éreztetted vele azt hogy õ csak mostoha, õ hányszor rótta fel neked hogy nem õ az apja így nincs a gyerekkel szemben semmilyen sem érzelmi sem anyagi felelõssége? Nem inkább örülnöd kellene annak hogy lett egy férfi az életedben aki szereti és elfogadja a gyermeked?
ISmerõsöm és élettársa összevesztek, a fia fogta magát és kiment az erkélyre és ugrott. A gyerek nem tehet róla, ha két félbolond felnõtt neveli, jó lenne õt kihagyni a vitákból és kisded játszmákból.
Biztos az õ hibája volt???Annyi m..ha van az utakon!!:S
A kérdező hozzászólása: Mondtam neki az elõbb, hogy vegye fel a kicsit amíg nem alszik el. Azt a választ kaptam, hogy õ nem nyul hozzá.

Hogyan viselitek el a gyűlölt családtagokat/rokonokat Karácsonykor?

Ti hogy tudtok egy asztalhoz ülni velük? Én már előre utálom ezért a szentestét, pedig amúgy szép ünnep lenne.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Senkit nem gyûlölök, családtagokat sem. A gyûlölködés semmire nem jó, az ember csak magának árt vele. Megtanultam megbocsátani, valamint ünnepekkor minden sérelmet kizárni. Ilyenkor az a szabály, hogy csakis olyasmit csinálunk és olyasmirõl beszélgetünk, amitõl mindenki jól érzi magát. Mesterkéltnek tûnhet, de nagyon hasznos. Mindenkinek az élete tele van problémákkal, gondokkal, megoldandó feladatokkal. Nem kell félni, nem fognak eltûnni. Akkor se, ha három napig az ember egyszerûen nem hajlandó foglalkozni velük. Persze ehhez fegyelem és gyakorlás kell, de érdemes foglalkozni vele, mert felnõttként is nagyon szép ünnepek lehetnek így.
Mi értelme a gyûlölködésnek? Olyan rövid az élet...
Beveszem a "lesz.rom" tablettát és teljes lelki nyugalommal szólogatok nekik vissza, nem hagyom magam felidegesíteni.
Ha gyûlölöd õket miért kell egy asztalhoz ülni velük? Én apámmal nem állok szóba de nem is fogok vele találkozni karácsonykor..
Nekem az a modszerem, hogy nem gyulolom a csaladtagjaimat.
Nincs olyan csaladtagom, akit gyulolnék. Rövid az élet, értelmetlen a gyûlölet. Pláne karácsonykor....
Én speciel dolgozni fogok... Na melyikünknek rosszabb? :) Ne utálkozz amúgy. Pont nem errõl szólna ez az ünnep.
Nincsenek gyûlölt családtagjaim, csak nem kedvelt és egy-két utált családtagom van. Az sem az enyém, hanem a férjemé. 1800 km-re vagyunk egymástól, hála Istennek. Küldök nekik képeslapot, ha rendes akarok lenni, és jónapot.

Lányos szülők, elsősorban apák Ti is jobban féltitek a lányotokat, mint a fiatokat?

Abból kifolyólag jött a kérdés, hogy beszélgettünk erről a páromról, hogy mi lesz ha majd kislányunk lesz és elmondta a párom (férfi), hogy na az ő lánya meglesz nevelve, nem fog össze-vissza k*rni stb.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Apukam jobban félt engem mint az öcsémet, vele beszélget a csókolózásról meg bíztatja meg minden, arról, hogy én járjak valakivel, hallani sem akar.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Nekem idõsebb bátyám van, õ kitaposta elõttem az utat rendesen, mert nem volt egy egyszerû gyerek... Rengeteg csaja volt, élt is, bulizott is, szóval kaptak a szüleink hideget-meleget miatta. Mostanra úgy néz ki lenyugodott és megkomolyodott. :) Én alapból nyugodtabb, fegyelmezettebb gyerek voltam, befejeztem az iskolákat, most munkát keresek. (suli ügyben mondjuk tesómnál se volt baj, nem lógott õ se) Amikor meg bulizni, fiúzni kezdtem, nem szóltak bele a szüleink. Tesóm néha a körmömre nézett kivel kavarok épp, de semmi szarkavarás, tiltás, balhé nem volt. Én is csak közöltem, hogy elmentem, majd jövök, sosem volt meghatározva mikor érjek haza. Lazán kezeltek minket, nem tiltottak senkitõl (nyilván mert ismertek és tudták, hogy válogatós vagyok). Most 24 éves vagyok, a 2. férfivel vagyok, nagyon szeretem és õ lesz a férjem :) Nem k.rvultam el, pedig jártam bulizni, voltak forróvérû barátnõim, egyszerûen én nem éreztem szükségét fûvel-fával kipróbálni. Nem is bántam meg. Úgy érzem, ha tiltottak volna ezt-azt, csak azért is kipróváltam volna, lázadtam volna, és akkor nem itt tartanánk. Nem ilyen lenne most a kapcsolatunk és nyilván az életem sem :)
Ennek az embernek légyszi ne szülj gyereket, ha lehet. Már most bizonyította, hogy tipikus hímsoviniszta, a lánygyerek szerinte magától csak "elk*rvul", õ majd jóóól megneveli (=ordibál és veri). Kell ez neked? Egyébként mi ketten vagyunk lányok, nem tudom egy fiú testvérrel hogy viselkedett volna édesapánk, velünk érdekes dolgai voltak. Én pl. körülbelül 14 éves korom óta fosikáztam rá magasról, hogy hova enged el és hova nem, engedélyt sem kértem, csak közöltem, hogy megyek. Sosem lett belõle balhé. De mégis kb. 23 évesen, amikor már 5 éve külön éltem néha ilyen megjegyzéseket tett, hogy õ nem szereti, ha éjfélkor érünk haza moziból... meg hogy albérletben lakunk, mert milyen dolog az :D Mondanom sem kell, ezeken már csak röhögni lehet.
Ezt minden apa így gondolja szerintem lány gyereknél. Nekem nagyon jó a kapcsolatom vele jobban féltett mint a bátyámat de ez soha nem volt megterhelõ.
Nem féltik, hanem a saját tulajdonuknak tekintik az ilyenek. Az én apám is így kezelt engem, pedig tõle kellett volna félteni engem. Mikor felnõtt lettem, kihasználta állampolgári jogaim kölcsönt vetetett fel velem, hogy adjam oda neki a pénzt, amit csak néztem, de nem fizetett, mikor sokkal többet keresett akkor, mint én, ráadásul az unokájával egyedülálló anyuka voltam, szóval segítségre én szorultam akkor még. Elõször csak több százezres hitelt, aztán mikor milliósat akart velem felvetetni. Megálljt mondtam erre kitagadott.Ez volt a féltõ apasága.Persze azóta, hogy magamnak köszönhetõen egyenesbe jöttem már jönne újra ne félj. Szóval semmiféle féltés, ha szétnézel a többinél sem, csak középkorban visszamaradt érzelmileg.
Szerintem az apák pont azért féltik a lányaikat, mert õk is férfiból vannak, voltak fiatalok és tudják, hogy egy fiatal srác mit tenne egy lánnyal. Na de ahogy a párod megfogalmazta, az elég fura...
igen, mert a nõket könnyû átkapcsolni az ösztön énjükre....

Mással is van, hogy eszébe jut elhunyt családtagja csak úgy, a semmiből, és végtelen keserűség vesz rajta erőt?

Ilyenkor annyira elkezd hiányozni, teljesen belefájdul a szívem. Teljesen véletlen dolgokról jut eszembe, egy illat vagy egy tárgy, valamilyen étel.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
19 éve halt meg a keresztmamám, õ volt számomra az ANYA, mai napig eszembe jut, van hogy mindennap, fõleg ha a gyerekeimre nézzek és sajnálom hogy õ nem lehet itt velünk. Még mindig elevenen él bennem az a nap amikor megtudtam hogy elhunyt. :(
23 éve halt meg az öcsém. Az õ halálával a mi életünk teljewen tönkre ment. Ha rá gondolok, a sok keserûség, fájdalom, életem szörnyû 16 éve lepereg elõttem. (Anyám alkoholista lett, verés, éhezés, stb). A család fogalma megszünk létezni az öcsém halálával.
Igen, sajnos, fõleg az ünnepek tájékán.
Ez az élet... és persze a halál.
40 éve halt meg apám. Ma este a gyertyákról eszembe jutott. 15 se voltam, amikor elment, sohasem láthatta a családomat, s hogy mivé lettem.
Én a kutyámat 2, 5 éve altattam el, de sokszor eszembe jut...! Együtt nõttünk fel, olyan volt mintha a gyerekemet altattam volna el..! Igazából.....megnézek róla pár képet és máris szorul a torkom, minden bajom van...! Ez normális! Majd egyszer talán elmúlik és átmegy egy szép emlékbe! Talán...! Azt mondják az idõ minden sebet begyógyít....csak....addig mi is meghalunk 100-szor...! Ne felejtsd el, ez a lényeg! A többit meg majd megtudjuk 20 év múlva.....feltéve ha addig nem minket fog valaki nézegetni egy képen. 27/F

Hogy mondanátok el otthon?

A suliban kaptam földrajzból két 2-est!! Hogy mondjam el a szüleimnek anyukám azt mondta, hogyha még egy rossz jegyet viszek haza nem lessz se tv-se gép 1 ÉVIG!! És nem merem elmondani.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Mondd azt hogy "szia anya kaptam három 1-est!" Pár óra múlva mondd hogy csak vicceltél és két 2est kaptál. Meglátod, még örülni is fog neki
Mond el az igazat. Úgyis kiderül és akkor teljes a bizalomvesztés. Mi a fontosabb a TV vagy szüleid bizalma és, hogy melletted álljanak mindig?
Legyél õszinte minél hamarabb, és ha kijavítod, vagy látják, hogy igyekszel, talán enyhítenek a büntin
Ha a fenti kettõ helyett rászántál volna 1 órát a földrajzra amikor kellett volna akkor csak annyi idõvel lenne rövidebb az idõd. Így majd egy évvel lesz. Igazából jobb megmondani most mint titkolni mert annál rosszabb.
A kérdező hozzászólása: Hát ez jó :) lehet mindent bevetek köszi :)

kérdésre adott válaszok
A férjem most szeptemberben veszítette el az Anyukáját, és nagyon nehezen viseli. És nekem is nap mint nap eszembe jut az Anyósom. Idõnként elõjön egy-egy szép emlék, olyankor könnyek szöknek a szemembe... :( De annak az egynek örülök/örülünk, hogy jól döntöttünk és a megfelelõ idõben hazautaztunk (külföldön élünk), mert így az életének utolsó 5 napján vele lehettünk. Azt mondják, az idõ enyhíti a bánatot, a hiányt, a fájdalmat. ...vagy csak szép lassan majd hozzászokunk a tényhez, a megváltoztathatatlanhoz... :( 38/N
Amikor már megtörtént a haláluk, az bizony teljesen sohasem dolgozható fel :( Vannak napok-hetek, amikor nem gondolsz rá, de amikor rágondolsz, az soha el nem múló fájdalom-érzés
Nem, mert ilyen sz*r élhetetlen országban a halál is jobb, és aki elmegy innét az csak jól járhat. 21/F
20-as: elég dagályosan fejtegetsz, "Meg fog rázni a haláluk hirtelen, viszont hamar talpraállok" - elõre így gondolja az ember...
Nem állítom, hogy aktívan félek tõle, de mostanában eszembe szokott jutni. Bõ egy hónapja halt meg a nagymamám, nagyon közel álltunk egymáshoz, elnézem anyumat, hogy most már egy szülõje sem él, és akkor néha eszembe jut, hogy egyszer õket is el fogom veszíteni. Nem ezen kattogok folyamatosan, sõt, igazából ha eszembe is jut inkább másfelé terelem a gondolataimat, mert még a gondolat is nagyon fájdalmas. Remélem, nekik is olyan hosszú élet jut, mint a nagymamámnak, és így még évtizedekig nem kell ezzel foglalkozni.
Nem. Szeretem a szüleim, de úgy gondolom, a halál az élet természetes része. És pontosan tudom, hogy jóllehet azt szeretném, ha örökké élnének (vagy legalább addig, mint én), sokkal nagyobb az esély arra, hogy én fogom egyszer gyászolni õket, nem pedig õk engem. Mindenesetre nagyon remélem, hogy ez nagyon, de nagyon sokára fog csak bekövetkezni.
Én nagyon féltem!!! Az édesapám 31 éve fiatalon ment el, utána rettegtem, hogy mi lesz velem ha anyu egyszer nem lesz.Hálát adok az égnek, hogy még sokáig velem lehetett. megérte az unokái születését, és ahogy felnõttek lettek. Sajnos most december 19.-én lesz 2 éve, hogy egy szebb világba költözött, máig nem dolgoztam fel! 3 éve huszonöt év után elváltam, és még az év végén ment el anyukám. Most érzem csak, hogy bár végig erõs voltam, ....kiégtem! Tudom, hogy a múltban nem lehet élni, de hiába vannak gyermekeim, õk a saját életüket élik, és a bánatomat igyekszem palástolni elõttük! Nincs jogom õket vagy bárkit is magammal rántanom a néha nagyon mély depresszív hangulatomba!Gvakorlatilag nekem a karácsony 2 éve okafogyottá vált! De fel a fejjel, nem akartalak elkeseríteni, csak az igazat írtam le!
Nem! A társ és a gyerekek fontosabbak. A körforgás elkerülhetetlen idõvel mindenki felnõ a feladathoz, az élet rendjéhez. Van állásom, társam, gyerekeim, pénzem. Ráadásul nagyon sok bûnt követtek el ellenem a szüleim. Bizonyos dolgok miatt hiányozni fognak, de annyira nem hogy belehaljak. Viszont a gyerekeimnek én és a párom eléggé fogunk hiányozni, jóval nagyobb szeretetben és jólétben neveljük õket, mint amiben én részesültem. De nem hiszem, hogy pótolhatatlanok leszünk, fõleg, ha a gyerekeimnek is lesz párjuk, pénzük és saját gyerekeik.
Én nem tudom elhinni, hogy tényleg ennyire sok embert nem is zavarna, ha meghalna az az ember, akinek az életét köszönheti. Jó, lehet, hogy nem olyan jó a kapcsolata a szülõkkel, meg hogy ez természetes meg minden, de akkor is. Ha õk nincsenek, és sem vagyok, ha nem olyanok, amilyenek, én is teljesen más ember lennék. Én nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy majd egyszer a gyerekem úgy legyen, hogy áhhh mindegy ha elmegy, nem félek az egyedülléttõl... Ez nem errõl szól. Most hú de nagyoknak (felnõtteknek, éretteknek) gondoljátok magatokat, hogy ezt írjátok, de ha majd egyszer tényleg meghalnak, kíváncsi leszek, pár hónap elteltével mit fogtok gondolni. Lehet eleinte lazán veszitek majd, de utána rájöttök majd, hogy hoppá, ez így nem jó és iszonyatosan nagyon hiányoznak. Ja és a kérdésre válaszolva, igen, félek ettõl a pillanattól. Nagyon nem várom.
Addig örülj, amíg még élnek a szüleid! Mert ha már ne élnek, akkor TE KÖVETKEZEL elõbb-utóbb!
Nem, mert ez természetes dolog. Az élet velejárója. Ha megszület valaki akkor boldogok vagyunk és sírunk, miért ne lehetne ezt a halálnál is? Volt egy szép élete, leélte, lejárt az ideje, utána békében nyugszik. Szerintem ez inkább szép dolog, mint félelmetes.
A kérdező hozzászólása: Én is úgy gondolom, hogy ez az élet velejárója, de mikor eszembe jut, hogy mi lesz ha már nem lesznek rossz érzés fog el, azon gondolkozok mi lesz így velem, nem ölelhetem meg õket nem mesélhetem el a napomat nekik, de inkább próbálom másfelé terelni a gondolataimat.
Nekem Apukám gyerekkoromban meghalt. Anyukám közel van a 70-hez, és bizony eszembe jut, és félelemmel tölt el. Hiába tudom azt, hogy ez az élet része, hogy meghalunk, de ezt nem lehet ilyen tárgyilagosan felfogni, mert vannak érzelmek is.
Mindig visszaemlékszem, mikor 4-5 éves voltam, egyszer hisztériás sírógörcs kapott el ezért, pedig az nem tegnap volt Aztán felnõtt fejjel 6 hónap alatt minkét szülõmet eltemettem szinte "érzéketlenül" De hónapok mulva nagyon sokáig hajnalban sírógörcsökre ébredtem és bõgtem felnõtt fejjel mint egy kisgyerek. Azóta ha ócska helyzetben vagyok, nem egyszer kérem a segítségüket, még ha ez csak egy pszichés dolog is Dehát ez az élet rendje, bármilyen nehéz is
De fèlek, nagyon..Sokszor nekem is eszembe jut ez, ès borzasztò még csak rá gondolni is. Neked kèrdezö?
Nem, én az egyik szülõmet nem ismerem, a másiktól annyi bántás és rosszat kaptam, hogy egyáltalán nem érintene meg a halála. Szomorú, de ez az igazság, hidd el, hogy én sajnálom a legjobban, amiért nem olyan szülõket kaptam, akiknek fájna a távozása.
Nem. Nagyon szeretem a szüleimet, nagyon jó a kapcsolatunk. De nem félek ettõl. Soha nem féltem olyan dolgoktól, amik természetesek. Ide tartozik a halál és a gyász is.
Szomorú egyébként, hogy ennyi ember van, akit egyáltalán nem érdekelne a szülei halála, de nyilván megdolgoztak azért a szülõk, hogy ezt kapják végül. Ki mint vet, úgy arat...
Attól, hogy tudom, hogy hiányozni fognak, még nem félek ettõl. Miért kéne félni bármitõl is? Attól még bekövetkezik. Nyilvánvaló, hogy hiányozni fognak, hisz a szüleim, akiket szeretek. Még a macskáim is hiányoznak, ha meghalnak. De ne te döntsd már el helyettem, hogy félek-e ettõl, vagy nem. Tisztában vagyok az érzéseimmel, és tudom, hogy nem félek. Mert felesleges. Mert még akár 30 éven át élhetnék akkor félelemben, hogy ugyan mikor következik be. De akár holnap is bekövetkezhet. Az is lehet, hogy én halok meg hamarabb. Miért gondolkozzak és izguljak ezen nap mint nap? Meg fogunk halni, hiányozni fogunk embereknek. Ennyi. Ugyanolyan természetes az, hogy hiányozni fognak, mint az, hogy meg fognak halni. És igen, felnõttnek érzem magam, de nem attól, hogy nem félek a szüleim halálától. Sokminden tesz egy embert felnõtté. A félelem szerintem pont nem tartozik ide. És én úgy gondolom, pont fordítva lesz. Meg fog rázni a haláluk hirtelen, viszont hamar talpraállok, és bár mindig hiányozni fognak, az élet megy tovább, mert ez a rendje, és túl kell lépni azon, hogy már nincsenek. Nem keseregni kell, hanem a szépre emlékezni róluk. Nem gondolom, hogy az lenne a normális, amit te hiányolsz a kommentekbõl, hogy az emberek már igen korán készülnek lélekben arra, hogy majd ha meghalnak a szüleik bizony beleroppannak. Mert ez nem természetes, egyáltalán. Aki beleroppan egy ember elvesztésébe, úgy gondolom gyenge ember, talán mentális problémái is vannak.
Én abszolút nem! Mert nekem sem voltak túl jó szüleim, hogy finoman fogalmazzak. Persze azért szeretem õket, de bizonyos szempontból megkönnyebbülés lesz. Egyikük sokszor eléggé szégyellnivalóan viselkedik, nyilatkozik dolgokról, ez azért nem kevés fejfájást okoz, és teher is , mert nem szívesen mennek bele az emberek olyan párkapcsolatba, ahol a felmenõk problémásak. De ha egy olyan személy elvesztésére gondolok, akit imádtam, ez a nagypapám volt, pl. ha a szüleim ilyenek lennének, akkor is könnyedén túltenném magamat a halálukon. Ez az élet rendje, nagypapám esetében is, még 3-4 hónapig nagyon fájt, hogy már nincs köztünk, de aztán enyhült, és kis idõ múlva mondhatni már nem is érdekelt, hogy õ nincs többé. Ugyanolyan jó volt az életem nélküle is, mint vele.
Az elõttem szóló válaszára reagálva csak annyi, hogy nem vagyunk egyformák! Én ilyenkor adok hálát az égieknek ezért, mert amit írtál személytelennek, érzéketlennek tûnik számomra! Még csak racionálisnak sem mondanám a hozzáállásod ehhez a témához! Talán túl laza vagy, könnyen dobálózol a szavakkal és általánosítva minden alap nélkül minõsítesz. Nem vagyunk gyenge emberek, és most ezt azok nevében is írom, akik válaszában észrevettem az empátiát. Sokkal erõsebbek vagyunk mint hinnéd, és fõleg értékesebbek!!!
Jesszusom!!! Egyáltalán hogy is lehet ilyen hülye kérdést feltenni??? Nincs ettõl jobb dolgod, vagy ennyire depis természet vagy? Persze, hogy az senkinek sem jó érzés de sajnos az élet rendjébe tartozik, hogy születünk és meghalunk...ám addigra normális esetben már lesz valaki melletted ki segít ezt feldolgozni s további értelmet ad életednek....Ez lehet egy pár férj/feleség és gyerek..... Úgy hogy ne gondolkodj ilyen dolgokon inkább menj a szüleidhez oda s igyatok meg közösen egy kávét!! XDD
De, félek, nagyon félek. Pedig felnõtt ember vagyok, saját családom, gyerekem van. Ettõl függetlenül minden nap rettegek, hogy egyszer jön a telefon, hogy nincsenek többé. Fantasztikus édesanyám van, a legjobb barátnõm, apámról ez nem mondható el.De nekik köszönhetem, hogy élek. Tisztességgel felneveltek, tanítattak és olyan ember lettem, akire büszkék lehetnek! 26/N

Valakitől szeretnék tanácsot kérni, aki esetleg tapasztalt ebben, vagy vele is hasonló dolgok történtek! Többi lenn. Valaki tud segíteni?

15 éves lány vagyok mamámnál lakok. Apámat nem érdekli mi van velünk. A mamám pedig legszívesebben kirakna minket az utcára. Minden hónapban ha megjön a nyugdíja részegre issza magát 1 és fél héten keresztül, és piszkál minket. Kollégiumba szeretnék vonulni, de apám nem füzeti ki. Mit csináljak?
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat!
Egy ismerõsöm volt így a szüleivel, õ koleszba került, hétvégéken pedig egy rokonánál lakott, ha jól emlékszem egy családsegítõs hölgy oldotta meg, hogy koleszban lakhasson és az árvaságija, családi pótlék stb. az õ számlájára jöjjön, így nagyjából függetlenedett a családjától.
Fordulj az ofõhöz segítségért, vagy egyenesen menj a Gyámhivatalba. Õk tudnak neked segíteni.
A kollégiumért tudtommal nem kell fizetni. Vagy az ételre gondolsz, hogy azt nem fizetné ki? Egyébként fordulhatsz családsegítõhöz is. Az iskoládban biztosan tudnának ebben segíteni. Sajnálom egyébként, hogy ilyen helyzetben vagy.:(