Családi kapcsolatok - 62105 db

Mit tegyek, hogy lassan 10 éves fiam elfogadja a páromat?

A fiam nem hajlandó elfogadni a páromat. A párom bármit tesz, utálja őt. A gyerek apja sem hangolja ellene mégsem szereti. Csúnyán beszél vele pl: nekem ne dumálj, fordulj fel stb. Persze mondom neki, hogy nem szabad csúnyán beszélnie vele mert ő vesz neki ruhákat stb, de nem érdekli. Próbáltam már, hogy kettesben elmenjenek valahová, de a fiam arra sem hajlandó. Mondtam már neki, hogy én ugyanúgy szeretem mint eddig, azt mondja, hogy nem ez a baj, utálja és kész. Mit tegyek?
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
A gyermeked féltékeny rád ugy érzi, hogy téged is elveszithet, mint az exedet. Le kell nyugtatni és nem büntetni, nagyon sokat foglalkozzál vele, és éreztesd, hogy mindig számithat rád.Viszont ha nem megy ez a dolog a pároddal kapcsolatban, akkor sajnos a gyermeked érdekében a pasinak kell mennie. Mióta vagytok együtt?
EZ nem segít rajta hogy azt mondjátok elrontotta. Azt mondd meg neki mit csináljon!
Utolsó, én nagyon nem értek veled egyet! Az anyukának joga van a boldogsághoz és joga van új életet kezdeni! Ebbe a gyereknek nincs beleszólása, hiszen itt most párkapcsolatról beszélünk, ne a gyerek válasszon már kedve szerint új apukát! Tudod, hogy én hány tönkrement nõt láttam már életemben, akik mellõl a szerelmüket a gyerekük utálta ki? Az õ fia 10 éves és eldönti, hogy az anyuka kivel lesz boldog, igaz? 4-5 év és a kisfiúnak meglesz a saját baráti köre, a saját élete, az anyuka meg magányosan és egyedül legyen, mert a kisfiúnak épp nem tetszett. Mert neki épp nem tetszne senki, itt nem az új férfi személyérõl van szó, hanem arról, hogy anyát más is akarhatja.
Hát nem tudom, de ha az én gyerekem így beszélne a párommal, vagy bárkivel is, tuti szájba csaptam volna már.Az biztos, hogy minden ilyen beszólás után megbüntetném.Nálunk az vált be, hogy sem én sem a párom nem erõltettük ezt a dolgot, inkább csak éltünk együtt és kész, sokat csavarogtunk négyesben(mert nekem két lányom van)aztán szép lassan természetesnek vették, hogy ott van, nem akartak "harcolni" vele, mostanra nagyon jó a kapcsolatuk, ehhez kb 1 év együttélés kellett.
A kérdező hozzászólása: Leszidtam és a párom pofon akarta vágni. Egy óra hosszába került mire sikerült õket a helyükre hajtani.
Fegyelmezni pedig nem a párodnak kellene, hanem neked. De lehet, hogy elkéstél vele. Csókolózni pedig ne csókolózzatok elõtte! Ez nem rá tartozik. Amúgy meg sokan szidják itt szerencsétlen gyereket, de valamiért õ ilyen lett. Mitõl? Így neveltétek Kérdezõ. Talán nem voltatok vele következetesek és hitelesek, most meg észérvekkel próbálsz hatni egy 10 évesre. Õt nem érdeklik az észérvek és nem érdekli, hogy ki veszi a ruhákat neki. Nem azért nem szabad csúnyán beszélni, mert a másik eltart bennünket. Ne haragudj, de valamit elrontottál a kisfiadnál.
ja, és félreértés ne essék, imádom a gyerekeket, én is édesanya vagyok, de azt soha nem hagynám, hogy egy gyerek mondja meg, mit tehetek és mit nem. Számomra elképzelhetetlen, hogy tartsak a gyerekem haragjától, vagy féljek neki bármit is elmondani. És azok az anyukák, akik ennyire meghunyászkodva közelítenek a gyerekük felé, pont a legrosszabbat teszik, minden tiszteletüket lerombolják a gyerekük elõtt. A gyerekünk a legfontosabb az életben, de egy játékszabályt tartsunk már be: mi vagyunk a felnõttek, õ a gyerek, hát viselkedjünk is úgy.
Arrol, hogy a fiadnak legalabb az esze es a szive is a helyen van. Nem ugy, mint neked, kedveskem. Es gondolom gyulol teged, mint arulot, csak ezt eppen nem rad, hanem a parodra vetiti ki. De kar, hogy megmondom a frankot, mert a vegen meg profitalni fogsz belole. Ha neked megbocsajtott, majd akkor lesz rendben a paroddal.
A kérdező hozzászólása: De ha a párom hazajön a munkából azért nehogy ne csókoljon már meg. Ez azért már tényleg durva.
Hm...szerintem itt mélyen gyökerezik a probléma, nem az új párnál kezdõdött. Kérdezõ, sajnos mivel egyedül nevelted a fiadat, szerintem eléggé elkapattad, nem arról van szó, hogy a Párodnak ne mondja hogy fordulj fel, hanem SENKINEK nem lehet ilyet mondani! Érted a különbséget, hogy miért?Nem azért mert õ veszi a ruhákat, az isten áldjon meg! A gyerek viselkedése a te nevelési kudarcod következménye. Vidd el gyerekpszichológushoz és fogadd meg amit tanácsol.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Hiába akadsz ki a hozzászólásokon. Elsõsorban Te hibáztál. Elvált anyaként mondom, hogy ebbe a helyzetbe nem lett volna szabad belemenned. Nem tartottad be az alapvetõ sorrendet az ismerkedésüknél. Alapszabály szerintem elvált anyaként. - Elõször mint barátomat mutatom be a pasit, és ez így marad amíg össze nem haverkodnak. - Kikérem a gyerek véleményét az emberrõl, mert ha hiszed ha nem attól hogy kicsi, még vannak olyan emberek akiktõl rázza a hideg. - Csak akkor mondom el a gyerekeknek, hogy több is van köztünk mint barátság, ha az elõzõ két pont pozitívan teljesült. -Ha a gyerek nem fogadja el, és zsigerbõl utálja a férfit akit megismertem, akkor nem bonyolódok bele a kapcsolatba, mert a gyerek a legfontosabb, nem egy rövidtávú ismeretség. Nos tehát elb..tad. Hogyan tovább? Hát ha a fiadat nem uszítja exed, akkor vagy a pasi, vagy Te és a pasi rosszul csináltok valamit, mert a gyerek a pasit és a helyzetet utálja. Ne hagyd rá, hogy beszólogasson, de beszélgess vele, ne csak a pasiddal foglalkozz, és várd meg amíg megnyílik, és képes lesz elmondani, hogy mi az igazi problémája. Mást nem igen tehetsz.
A kérdező hozzászólása: Egy éves volt amikor az apjával külön mentünk, gyakorlatilag nem is neveltük együtt az egy év alatt sem. Nagyon jó a kapcsolata az apja új családjával is. Muszáj, hogy elfogadja a páromat mivel, ha én dolgozom vele kell itthon lennie.
Leültél már egyszer is a 10 éves fiacskáddal megbeszélni a problémákat? Ha nem akkor épp itt az ideje! Még mindig az anyja vagy õ pedig a gyereked, neked kell irányítanod és fognod a kezedbe miközben "kovácsolod" az életét. Az én fiam is 10 éves és akár mi gond van, leülünk és áttárgyaljuk a helyzeteket! Dacosak tudnak lenni azt tudom néha kiborul a bili de akkor "fel kell takarítani". Meg lehet mindent oldani, mint te szülõ neked kell a legjobban érteni minden mozdulatát és kifejezését. A gyerek valamiért haragszik amit nem mer kinyilvánítani. Te+Õ kettesben szépen leültök egy nyugis napon és megbeszélitek a problémákat. (ne ugraszd egybõl a mély vízbe) Neked kell megérteni a gyermekedet, nem egy idegennek és nem a párodnak. Jelenleg a párod számára idegen. Aranyos a párodtól, hogy odafigyel rá és próbálkozik, de nem neki kell helyretenni a dolgokat.
A kérdező hozzászólása: A páromnak van 12 disznója itthon, a fiam tegnap kiengedte az összeset az udvarra és jót nevetett. A párom persze majdnem felpofozta, de nem engedtem. Szerintetek kellett volna?
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Azért beszél így az új pároddal, mert megteheti. Nincs tudatában, hogy ezzel bánt téged is, károkat okoz neked. Valószínûleg a pozícióját védi, fél tõle, hogy kevésbé fogod szeretni, mert mást is szeretsz. Egyszerûen csak el kéne vele õszintén beszélgetni, és elmondani neki, hogy milyen következményekkel fog járni, ha ezt a viselkedést folytatja, hogy nem azt fogja elérni, hogy kisajátít magának, hanem szomorú leszel, csalódott, és még haragudni is fogsz rá. 10 éves nem hülye, meg kell, hogy értse. Voltam hasonló helyzetben, én úgy oldottam meg a dolgot, hogy elmagyaráztam a lányomnak, hogy a szeretet nem úgy mûködik, hogy ekkora a szívem, és csak ennyi szeretet fér bele, és minél több embert szeretek, akkor kevesebb jut másnak. Azt is megértette, hogy ha anyának jobb az élete, ha anyát szereti valaki, és anya boldog, akkor a gyereknek is jobb az élete, mint egy magányos, szomorú, elkeseredett anyuka mellett. Ráhagytam döntse el, hogy melyiket válassza. Azóta nem konkurenciaként tekint az új páromra, hanem társként, akivel együtt kell élni, és ha lehet, akkor inkább jóban, mint rosszban, így jobban jár mindenki.
Ha felpofoztad volna még annál jobban megutálja a párodat.Más megoldàst kell találnotok!
és ilyenkor nem zavarsz le neki egy pofont?mert én is szájba küldeném.Ne még plusz munkát vállaljon az a szerencsétlen, hogy neki drága ajándéka legyen.Nem kell semmi?nagyon helyes.csomagolj be neki egy üres dobozt, majd ugy áll a szája mint a leszakadt farzseb, elgondolkodik valamit valamiért.10éves nem olyan kicsi gyerek már.Mi lesz késõbb neki megy a párodnak mert útálja?ne már a nyúl vigye a puskát.Rázd már gatyába
Kérdezõ, persze, hogy rosszabb, hisz nem tetszik neki a büntetés, de ezért nem szabad nem megbüntetni, következetesnek kell maradni, ha csúnyán viselkedik büntetni kell, ha naponta 12x akkor annyiszor, fájdalmas dolog ez tudom, hisz az anyai szívednek biztosan nehéz, de nem fog menni máshogy. Ha a pároddal és veled nem akar menni sehová, akkor nem kell elvinni, de Ti menjetek el, aztán meséljétek, hogy milyen nagyon jó volt, és miket is láttatok, hallottatok, lehetõleg olyat mesélj, ami tudod, hogy neki is tetszene, aztán a végén mond neki, hogy hiányzott onnan, és jó lett volna, ha õ is ott van.Pár alkalom után biztosan elakar majd õ is menni veletek.Tényleg ne hagyd, hogy a fejedre nõjön, hogy õ irányítson.Tudod, ha megkapja a rég vágyott játékot, az egészbõl az jön le neki, hogy jól csinálja a dolgait, hisz elérte amit akar.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Milyen jó, hogy egy 10 éves gyerek feje fölött mindenki pálcát tör. Miért ilyen a gyerek? - Elsõsorban nem lett megnevelve. - Elváltak a szülei. - Az egyetlen biztos pont aki maradt neki mással van - Lelkileg kiegyensúlyozatlan, összezavarodott. Az az egy biztos, ha mindent úgy csinálsz továbbra is ahogy eddig, akkor semmi nem fog változni. Talán célszerû lenne felkeresni a nevelési tanácsadót, és ott elõször tanácsot kérni, majd a gyereket is elvinni, hogy szakember tudjon foglalkozni vele. Meg veletek is. Nem azért mert a fiad valami ki ördögpalánta lenne, hanem azért, mert abból amit írsz látszik, hogy egyedül nem tudja a helyére tenni a dolgokat.
De azert remelem te hagytad ott az elozo ferjedet, mert nem erezted nonek magad.
A gyereked egyszerûen kezelhetetlen, neveletlen és viselkedészavaros. PErsze ezt te, mint elfogult anya nem látod. Vidd el orvoshoz!
Nem szabad elõtte csókolózni, simogatni, ölelgetni. Csak egymás mellett élni. Majd ha kettesben maradtok akkor jöhet a szerelem. És nagyon sokat kell vele beszélgetni. Mindenfélérõl. Lányokról, barátokról fõleg.
Szerintem is próbálj meg minél több idõt tölteni a fiaddal kettesben, hogy ne érezze magát kirekesztve. Beszélgess vele sokat, a legfontosabb hogy hallgasd meg, bármit mond. Az a gyerek rosszalkodik, aki több figyelmet igényel, ha másképp nem, rosszalkodással megkapja. Aztán szépen lassan próbálja meg a párod bevonni õt társként a mindennapokba, de csak ha a fiú is akarja pl. segitsen malacot etetni, minél többet dicsérje, ne csak negatívum legyen.
Az már azért tényleg durva.Mit kapott azért mert kiengedte a disznókat?
Igazából nem kellene semmit tenni, csak megvárni szépen amíg a fiad elfogadja. Ne bizalmaskodjatok elõtte, mert attól csak kirekesztve érzi magát. A párod minél inkább teper, annál kevésbé fogja elfogadni a fiad. Ez egy érzékeny idõszak nála. Nem tudsz mit tenni, megnevelni már késõ. Nevelni az elsõ 3 évben lehet, akkor is fõleg személyes példával. Ha nem nyaggatjátok, akkor talán belátja, hogy a párod nem olyan rossz, mint ahogy gondolja. De ne akarjatok a kedvében járni, a párod maradjon semleges. Azt pedig ne akarjátok rákényszeríteni, hogy szeresse. Ha utálja, akkor utálhassa. Persze az udvariasságot adja meg (ha tõletek is mindig ezt látja/látta, akkor nem lesz gond ezzel). A gyerekek nagyon megérzik, ha a mondott szó mögött nincs tartalom. Vagyis te hiába papolsz neki, ha tõled nem ezt látja, vagy nem gondolod komolyan. Nem lehet, hogy azért ilyen, mert az apukájával szétmentetek?
A kérdező hozzászólása: Sajnos mi rossz anyagi körülmények között élünk, ez a játék amit karácsonyra szeretne 10000 forint és már három éve vágyik rá. Azt sem szereti, ha megpuszilom a páromat elõtte. Mit tehetnék?
A kérdező hozzászólása: Te nem vagy normális, kezeltetned kellene magad!
A kérdező hozzászólása: Ilyenkor 4-ig van suliban, én minden másnap dolgozom. Nem sokat vagyunk együtt.
Te követtél el hibát a gyermekeddel szemben, ezért tombol most és felesel. Keresd meg, hogy mi a baja, talán már nem foglalkozol vele ugymint régebben.A drága játékkel nem fogod megvenni a gyerekedet, sem pénzzel, csak is a szereteteddel.
A második válaszolónak nincs igaza. Mert ha õ olyan b*rom h veri a saját gyerekeit azt felkéne jelenteni mert benne van a jogszabályban. Én jelenleg 13 éves vagyok és van tapasztalatom mert anyukámnak is van egy párja. Nekem szimplán az volt a bajom h ott volt. Azt hittem h akk anyukám õt fogja szeretni jobban. De tévedtem. Mivel én jogász-pszhiholóus szeretnék lenni sok könyvet olvastam az ilyen esetekrõl. Hidd el nem veled van a baj hanem a gyerekkel. Szimplán nem bírja elviselni ezt az új helyzetet. Mennyit szoktál vele foglalkozni?
A kérdező hozzászólása: Mégis mit? Hiába beszélek vele, semmit sem ér.
A kérdező hozzászólása: 1. válaszoló, te mirõl beszélsz? 2. válaszoló, ha megbüntetjük akkor csak rosszabb a helyzet. Sajnos sehová nem hajlandó menni, ha a párom is jön. Karácsonyra nagyon szeretne egy játékot ami sajnos drága. A párommal megbeszéltük, hogy ha plusz munkát vállal megvesszük neki, erre azt mondta, hogy akkor nem is kell.
A gyerekneveléssel van itt óriási gond, nem az új pároddal. A leírás alapján én egy durcás akarnokot látok a gyerekedben, aki általában eléri, amit akar és nagyon jól tud téged manipulálni. Szerintem te az a típusú anyuka lehetsz, aki azt hiszi, hogy azzal tesz jót a gyerekének, ha mindent megad neki és minden kívánságát teljesíti, ugrik az elsõ szavára, saját magadat pedig utolsónak rakod a családi hierarchiában. Nagyon fontos a gyerekekkel már egészen pici kortól kezdve megértetni, hogy anyának is van szabadideje, amit csak magára fordít, és legfõképpen azt, hogy anyát nem irányíthatja sem szép szóval, sem hisztivel. Ez most egy nagy csata nálatok és a fiad mindent el fog követni, hogy õ gyõzzön, mindegy, hogy milyen áron. Õt nem érdekli a te boldogságod jelen pillanatban. Nem szabad hagyni, hogy ennyire kisajátítson. Azt meg fõképp nem, hogy tiszteletlen legyen akár veled, akár a pároddal. Sajnos õ azért viselkedik így, mert tudja, hogy megteheti minden következmény nélkül. Nekem még csak 4 éves a kicsim, és ha például azt mondom neki, hogy ezt vagy azt a játékot nem tudjuk megvenni, mert anyának nincs rá pénze, vagy túl drága, akkor nem sértõdik meg, hanem azt mondja, hogy jó anyu, akkor nézek majd mást. Szerintem ez lenne a normális, de sajnos sok szülõ egy végtelenül önzõ és a saját akaratán kívül mást elfogadni képtelen gyereket nevelget.

kérdésre adott válaszok
Még nem töltötték fel a mormonok, csak a katolikusok és a református egyházi keresztelések vannak fent. Gondolom majd az evangélikusokra, görög katolikusokra, zsidókra is sor kerül egyszer. Addig az állami anyakönyvekben tudsz evangélikus õsöket keresni, vagy elmész levéltárba, vagy akár paphoz.
Ágostai, nem ágostoni. Megnéztem, én sem találtam. Pedig nekem is érdekes lenne.

Mi lehet az oka, ha a 3 féle keresztnévvel is szerepel egy ősöm?

Molnár Katalin az egyik állami halotti anyakönyvben a felmenőm, de a familysearch Molnár Helena-t talált és Molnár Ilonát, ugyanattól a férjtől születtek gyerekei.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
A kérdező hozzászólása: ja megfejtettem az Ilona latin megfelelõje a Helena! a kérdés tárgytalan:)
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Elõzõ, te nagyon sajátosan képzeled a világot. Ha szerinted a papok alig tudtak írni. Mert ha valaki akkor õk biztosan tudtak, már ezer éve is. (Kivéve ha valami hegyi móc pópára gondoltál.) Akinek 1850-ben született agyereke annak lehet állami anyakönyvben a halotti bejegyzése, az meghalhatott 1870-ben vagy után. A Katalin és Ilona, vagy Helena nem téveszthetõ össze, bármilyen csúnya a kézírás. Kutass a plébánia keresztelési anyakövében, ott pontos lesz a név vagy a kereszt nevek, ha többet kapott. Ott pedig a keresztnevek és a szülõk, keresztszülõk foglalkozása latinul kellene hogy legyen (ha r.k.). Elõfordulhatott, hogy Ilonának volt keresztelve, de ha több is volt a bõvebb családban, akkor nevezhették akár Katinak is és halálakor ezt diktálták be mert úgy ismerte a falu. Nekem is van Antalnak keresztelt nagybátyám akit mindenki mint Lacit ismer. Keresd a házassági bejegyzést és a keresztelésit a plébánián.
[IMG][link]
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); "Nyugodtan írhatnék unokámat is nem csak fiamot, koromnál fogva." Ez erösen kérdés, mert a TE korodat ugyan tudod, de az enyémet nem, és kétlem, hogy ha az unokád lennék, akkor te még élnél. Ezért megkérdezném, hogy hány éves vagy? De ettöl függetlenül alapvetö udvariasság, hogy másokat nem nevezük lekezelöen fiam-nak. "Az az anykönyvi két oldal amit feltettél, probléma nélkül olvasható." Ha szerinted olvasható, akkor légy szíves írd le legalább egy részét, mert szerintem nem lehet kiolvasni a szavakat rendesen. (De ez még a jobbak közül való, itt legalább látható az írás.) De ettöl függetlenül egy ilyen anyakönyv alapján érthetö, hogy miért van annyi elírás a familiysearch oldalán.
Látom, te magad vagy a tévedhetetlen. Gondolom, pravoszláv a vallásod, mert azoknál lehetett a pap a falu népébõl minden további mûveltség nélkül. A katolikus és protestáns papok mai szóval egyetemi mûveltségûk voltak már sok száz éve. Nem úgy mûködött, hogy a béna ács, miután lassan lebárdozta az ujjait felcsapot falusi papnak. lehet hogy láttál néhány anyakönyvet, de az egyházról fiam [email protected] sem tudsz. (és csúnya kézírásuk általában a tanult embereknek van ☺)
A familysearchre önkéntesek viszik fel az adatokat, legtöbbször nem is magyarok igyekeznek kiböngészni a régies kézírást, így rengeteg benne a hiba. (Én is láttam ott olyat, hogy "apja neve: Johanna"...) Familysearchön a begépelt adatokat nem szabad készpénznek venni, csak a beszkennelt anyakönyveket.
*Nyugodtan írhatnék unokámat is nem csak fiamot, koromnál fogva. *A csúnya kézírásból, még egyszer mondom, nem következtethetsz a mûveltség hiányára. Mellesleg akkor nem gyöngybetûvel írtak vagy zsinórírásal vagy minek is nevezitek azt a mai Magyarországi uniformizált kézírást. *A papnevelde bizony komoly oktatási intézmény volt nem lelencház. *A Szent Péter esernyõje, az nem vitás komoly történelmi forrás ☺. Az ellen vitázni nem lehet. *Mivel egyházi alkalmazásba álltam és volt módom hiteshellyi levéltári iratokat is olvasni tudom hogy írtak. *Nagybátyád pap, kérdezd meg tõle a papok mûveltségét. (de ez olyan mint mikor kérdezték a cigányt, hogy evett e tortát, azt válaszolta, hogy nem, de a nagybátyja már látott) *Az az anykönyvi két oldal amit feltettél, probléma nélkül olvasható. (igaz te nem ezt a típusú kézírást tanultad, az öregek és a határon túliak igen)
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); "Gondolom, pravoszláv a vallásod, mert azoknál lehetett a pap a falu népébõl minden további mûveltség nélkül. A katolikus és protestáns papok mai szóval egyetemi mûveltségûk voltak már sok száz éve. Nem úgy mûködött, hogy a béna ács, miután lassan lebárdozta az ujjait felcsapot falusi papnak. lehet hogy láttál néhány anyakönyvet, de az egyházról fiam [email protected] sem tudsz. " Tökéletesen el vagy tévedve. 1. Római katolikus anyakönyvekröl van szó - mint írtam, elég sokat foglalkoztam családfakutatással és VAN tapasztalatom -, és a papok egy rész tényleg borzalmasan írt. 2. Régebben sem volt az egyszerü papoknak egyetemi végzettsége, hanem papneveldében tanultak, ahol ugyan valamennyire megtanultak latinul meg a vallási ismereteket, de a legtöbbet müveltnek nevezni elég nagy túlzás lenne. (Ha nem hiszed, olvass utána a régebbi irodalomban, ahol a "falusi pap" nem éppen a kultúrális elithez tartozott. P. A Szent Péter esernyöje címü regényben is azon van meglepödve Widra Gyuri, hogy a pap NEM müveletlen valaki) 3. A katolikus egyházról is van "némi" fogalmam, mert a nagybátyám éppen katolikus plébános, és elég sok mindent közelröl láttam. 4. Jobb lenne, ha nem lennél ilyen nagyképü és föként ha nem "fiam"-oznál másokat CSAK azért, hogy a saját fennsöbbségedet fitogtasd. 5. EGY kérdés: hány anyakönyvet olvastál végig az 1800-as évek elöttröl? Mert ha egyet is megnéztél volna, akkor nem írnál ilyen hülyeségeket.
"Elõzõ, te nagyon sajátosan képzeled a világot. Ha szerinted a papok alig tudtak írni. Mert ha valaki akkor õk biztosan tudtak, már ezer éve is. (Kivéve ha valami hegyi móc pópára gondoltál.)" Az elözö vagyok: Gondolom, TE még nem keresgettél régi anyakönyvekben, mert akkor tudnád, hogy mennyire rosszul írt sok pap, mennyire olvashatatlan írásaik voltak. Mellesleg már akkor sem csak nagy városokban születtek emberek, hanem a többség kis városban vagy faluban - és ott a pap sem volt sokkal képzettebb, mint a parasztjai. "A Katalin és Ilona, vagy Helena nem téveszthetõ össze, bármilyen csúnya a kézírás." NEM a kézírás miatt lehet az Ilona-Helena neveket összetéveszteni, hanem mert a neveket írhatta a pap latinul, magyarul, németül, szerbül, románul - attól függöen, hogy neki mi ment könnyebben, meg a faluban mi volt a gyakoribb nyelv. Volt már olyan anyakönyvhöz is szerencsém, ahol a házasságkötésnél a völegény kereszneve "Jani", a menyasszonyé meg "Treszka" volt. Szóval nem (csak) csúnyán írtak, hanem még csak nem is egységes nyelven. Ezen kivül sok pap a családneveket is a saját anyanyelve szerinti helyesírással írta be, így azonos párnak többféle írásmóddal anyakönyvezett gyerekei lettek. "Kutass a plébánia keresztelési anyakövében, ott pontos lesz a név vagy a kereszt nevek, ha többet kapott. Ott pedig a keresztnevek és a szülõk, keresztszülõk foglalkozása latinul kellene hogy legyen (ha r.k.).W Egy ideig írtak latinul, de ott sem volt rendesen vezetve, mert semmiféle szabály nem volt a formára nézve, és még ha tud valaki latinul, akkor is nehezen lehet kisilabizálni, hogy mi volt az illetö neve, és kik voltak a szülök/keresztszülök. Emellett sokszor az anyának csak a keresztneve volt megadva, ami sokszor jelenet problémát az azonosításnál. (És amiket írok, tényleg r.k. anyaköynvek) "Elõfordulhatott, hogy Ilonának volt keresztelve, de ha több is volt a bõvebb családban, akkor nevezhették akár Katinak is és halálakor ezt diktálták be mert úgy ismerte a falu. Nekem is van Antalnak keresztelt nagybátyám akit mindenki mint Lacit ismer. Keresd a házassági bejegyzést és a keresztelésit a plébánián." Ez az, amiben igazad lehet, a halálkor sok esetben nem a valós keresztnév (illetve van, amikor téves vezetéknév) került az anyakönyvbe, mert vagy a becenevet mindták be, vagy kicsit távolabbi rokonságnál összekevertek két nagynénit, vagy a halott neve helyett a szülöje neve került oda. Mellesleg a keresztlevél és a házasságlevés sem segít minden esetben, mert van, amikor egy ember több különféle néven szerepel ezekben.
Az Ilona-Helena részt sikerült megfejtened. A Katalin meg úgy jöhet ide, hogy akkoriban a kereszteléskor a legtöbb gyereknek a hivatalos keresztneve mellett sokszor volt még egy, és sajnos sok esetben a kettöt felváltva használták, akár az állami anakönyvekben is, söt van, amikor becenéven lett beírva. Szóval a neve lehetett Ilona Katalin, és ezt kombinálgaták.
De ha valaki nézett már kimondottan régi eredeti anyakönyveket, akkor megérti, miért van annyi elírás - igen sok pap jóformán nem tudott írni, az irás elhalványult, pacás, szóval még akkor is nehéz kibetüzgetni, ha nagyjából tudod, hogy minek kellene ott lennie.
Hogy lehet állami anyakönyv 1830-ban? Állami anyakönyvezést csak 1869-ben, a kiegyezés után vezették be. A Katalin egyszerû elírás. A régi anyakönyvekben ez sûrûn elõfordul.
na jó de mi van a katalinnal?

Szüleim meddig kötelesek eltartani?

vázolom a helyzetet: 19 éves vagyok de már azzal fenyegetnek hogy kidobnak,iskolába gyakorlatilag járok elvileg nem,úgy történt az egész hogy érettségi évben megbuktam tehát egyetemre nem jelentkezhettem,októberben megcsináltam az érettségit,addig benyomtak szüleim egy okj-s képzésre,ahol érettségi nélkül jelentkezhettem mondván majd később bemutatom,nos engem rohadtul nem érdekel ez a suli ahova járok nem az én világom,egyébként kiskorom óta tettek pénzt szüleim a taníttatásomra,most márciusban indulna egy képzés ami érdekelne csak elég sok 300.000ft és nem biztos h kifietnék. kérdem én ilyenkor nem erre gyüjtöttek?tehát suliba nem járok most melózni néha alkalmi munkák de azt is azért hogy a sportolásom támogathassam vele anyagilag,és fenyegetnek hogy kidobnak meg hogy kaját is magamnak kell majd megvennem.vélemények?
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Az a baj, hogy te 19 evesen annyira eretlen vagy, hogy keptelen vagy belatni a hibaidat. Most is magadat mented. Te ugy erzed nem vesztettel el egy evet, a szuleid nyilvan nem igy latjak. Ok ketsegbe vannak esve, hogy a szeretett fiukbol nem lesz senki, mert nem csinal semmit. A nyar alatt, illetve az oktoberi erettsegid ota is boldogan ossze gyujthettel volna 150 ezret, akarmi is volt a bajod...
Imádom az embereket...csak pénzben tudtok gondolkozni, szerintetek minden olyan simán és egyszerûen megy...viszont titeket nem fenyegettek azzal állandóan, hogy kitesznek az utcára. El se tudjátok képzelni, milyen érzés ilyen bizonytalanságban élni még akkor is, ha igazából nem tesznek ki, csak folyamatosan ezt kapod, ha elkövetsz egy hibát. Elfeledkeztek a legfontosabb dologról, a lelki támogatásról és valószínû, azért, mert ti megkaptátok, a kérdezõ meg nem. Tudjátok egyáltalán, mekkora stressz az, hogy azzal fenyegetnek, hogy HAJLÉKTALAN leszel? Egy ilyen stressz mellett mégis hogy legyen az embernek lelki ereje egyszerre iskolára, dolgozni, félretenni, a pénzbõl magát is ellátni? Nem kéne még a kis faßom is?:D Oké, hogy nevelés miatt van, hogy tanuljon, de baromi hülyén oldják meg és ezzel sokkal több rosszat okoznak, mint jót.
"egyébként te azt honnan veszed hogy "nincs más dolgod csak a tanulás" " Miért, mi más DOLGA van?! Semmi. Maximum hobbija és szórakozása lehet, DOLGA csak az, hogy tanuljon az iskolában!!! Annyi felelõsségérzetnek meg kell lennie egy 17-18 éves gyerekben, hogy ezt felfogja. Neked szemmel láthatóan mai napig nem sikerült ezt összehozni, pedig már elmúltál 19....
A kérdező hozzászólása: második: ismerõs helyzet
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Ne haragudj, de valahol én a szüleidet megértem. 19 éves vagy. Megbuktál vagyis nem tanultál, hogy normálisan le tudj érettségizni az osztálytársaiddal. Más dolgod nem volt csak a tanulás. Remélték hogy legalább egy normális okj vizsgát teszel, szakmád lesz. Erre te nem jársz be mert neked nem tetszik..Fõállásod nincs, így végül is egy tanulatlan felnõtt embert tartanak el. Te csak magaddal foglalkozol. Testépítés sem 2 forint, és kapaszkodj meg! Minden sarkon található személyi edzõ vagyis ezzel pénzt keresni nem nagyon lehet. De te vagy kiakadva hogy a szüleidnek elég volt?? Pedig igazuk van Csak hogy tud. 18 éves korodig kötelesek támogatni téged. Utána csak akkor ha nappali tanulmányaidat az õ segítségükkel tudod csak elvégezni. Mivel te nem tanulsz, így már 1 éve nem kötelesek eltartani.. A szülõket szidni azért mert elegük lett, hogy egy ingyenélõ van a nyakukon, elég buta ötlet..Sok fiatal nem érdemli meg a szülõk támogatását.. Azért a szülõk sem birkák, hogy dolgozzanak mint az állatok csak azért mert a gyerekük nem képes érvényesülni.. Tanulni kellett volna..
19 évesen zsebpénzbõl szeretnéd állni a felét??? Vagyis azt is õk fizessék! Hmmm...
A kérdező hozzászólása: Koszonom a valaszokat!plussz a rohadt erettsegi is azert volt szenvedes mert kettannyelvube jartam.nemetul erettsegizni...fujj.de legalab meg lett a felsofokum.egyebkent ha nem tanulnek tovabb egy erettsegivel es egy felsofoku nyelvvizsgaval mennyi lehetne a max amit kereshetnek?a nyelvvizsga szamit valamit?
Kedves 20-as. Apam meghalt, a noverem pszichiatrian volt, anyam meg annyira depresszios, hogy allami gondozasba akartak venni. Szerinted mennyi lelki tamogatast kaptam en? Es anyagit? Ha midenki azon sajnalkozna, hogy milyen rossz neki, senki nem haladna elorebb. Az afrikai kisgyerek se kap se lelki, se viz tamogatast. Attol meg elnie kell, es a maga modjan kuzd is ezert. A baj ott van, hogy a kerdezo bizonyos szempontbol nagyon jo helyzetben van, es megsem kuzd.
Igazuk van.Lusta dög vagy, húzz el otthonról a francba.18 év után ki is tehetnek a házból ha akarnak.
A kérdező hozzászólása: egyébként te azt honnan veszed hogy "nincs más dolgod csak a tanulás" szerintetek egy 18-19éves gyereknek nem lehetnek komolyabb bajai csak a tanulás?? és így van nem csináltam meg akkor az érettségi hanem 5hónappal késõbb de kit érdekel elvégeztem megcsináltam, most itt van szeretnék valamit lehetnék "tanult"->bár ez az én szememben relatív ki tanult és ki nem..
Milyen képzés érdekelne? Talán azért nem fizetnék, mert elég link vagy és othagynád.
# 25 Azzal, hogy tudsz németül még semmihez nem fogsz érteni. Gondolom ha utáltad a tanulást akkor tanítani nem szeretnél németet gyerekeknek, illetve annyira nem vagy jó, hogy pl. szakfordító vagy tolmács legyél. Esetleg kimehetsz ausztriába vagy németországba valami alja melóra, de ott nem fogják jó szemmel nézni, ha lusta vagy...
A kérdező hozzászólása: mélységesen köszönöm!: D
18, ha tanulsz, akkor talán 23. A 18.életév biztos, mert addig kiskorú vagy, a többit nézd meg egy hatályos jogszabályban.
Nem értem mi a problémád. 19 évesen bárhogy is nézzük, felnõtt az ember. Ha akarsz valamit, vedd meg! Ha nincs pénzed, dolgozz. 26 éves vagyok, 13 éves korom óta dolgozok, általános iskola, gimnázium és egyetem mellett! A legrosszabb munkákat is elvégeztem, tesco, gyár stb...ha nekem megy, neked mért nem? Mindent a saját erõmbõl értem el, a szüleim elváltak, mindketten munkanélküliek. Emellett én kitûnõre érettségiztem és egy csomó végzettséget megszereztem. Ez csak "segg" kérdése, hogy leülsz-e és tanulsz, aztán pedig elmész dolgozni vagy ülsz azt nézel. És ha azt hiszed, hogy akkor biztos testileg vagyok elhanyagolva, akkor közlöm hogy karate edzõ és nemzetközi szintû versenyzõ vagyok. Szóval fiacskám kösd fel a gatyát mert csak annyi a bajod hogy jó dolgodban nem tudod mit csinálj!
1 A saját gyerekeidet is ki fogod tenni az utcára? Remélem, nem lesznek.
A kérdező hozzászólása: igen csak hogy ezt a képzést most találtuk mit vagyok éretlen hányszor irtam le hogy hibáztam???
Ne haragudj, de ha kiskorod ota ez az eleted (a sport), akkor miert nem tanultal es mentel egyetemre ilyen iranyba? Vagy, ha ez nem inspiral, akkor miert nem jutott eszedbe elobb penzt keresni ra, es nem most, hogy 2 honapod van ra? En egy eros gimi mellett tudtam dolgozni, es 150 ezernel joval tobbet felre tudtam tenni. Amellett, ezt nem csak en csinaltam, szamos ismerosom. A szuleid helyeben en biztos nem tamogatnalak, mert a viselkedesed alapjan nem erdemled meg. (azt mondjuk nem ertem miert raktak be egy olyan szakmara, ami nem erdekel, ebben ok is hibasak)
Elmész dolgozni, összeszeded a vágyott képzésre a pénzt. Késõbb is elvégezheted. Neked is vannak kötelezettségeid, amiket vastagon megszegtél, de úgy látszik te csak a vélt jogaidat akarod érvényesíteni.
Az szép.. ilyenkor hálát adok az égieknek, hogy 19 éves létemre nekem soha a büdös életbe nem mondanának ilyet.. Sajnálom a helyzetedet kérdezõ..://
Még annyi: egy érettségi és egy nyelvvizsga (még ha jól is tudsz németül) még nem nagy cucc manapság. Valami szakma kéne hozzá, mert ezzel mégis hol akarsz elhelyezkedni? Talán eladónak lehet...
Idõpont ma 22:40 Igen, minden a pénzrõl szól. Mert minden pénzbe kerül. Ha valaki tisztábban van azzal hogy mit várnak el tõle, és teljesíti is, akkor nem kell attól félnie, hogy hajléktalan lesz. Akkor nem kapja a fejéhez állandóan hogy kirúgják a lakásból menjen ahová akar. Tudod teljesíteni kell, és nem a lelki támasszal jönni..
Szerintem a szüleid ostobák. Tök rendes tõlük, hogy félretettek neked pénzt, de hol marad a lelki támogatás? Az lenne a lényeg...hol van abban a támogatás, hogy kidobnak? Így nehezen fogsz tudni elõre haladni az életben. Sajnos tapasztalat, az én szüleim is ilyenek. Sose váltották be, de egész életemben ott volt a kard a fejem felett, hogy vagy intézet, vagy aluljáró. Hát kösz. És ilyenkor én érzem magam pocsékul, hogy lelkileg alig bírom összeszedni magam.
" egyébként te azt honnan veszed hogy "nincs más dolgod csak a tanulás" szerintetek egy 18-19éves gyereknek nem lehetnek komolyabb bajai csak a tanulás?? " Nekem is van 19 éves fiam, és tudom, nincs más dolga mint hogy tanuljon. Nem kell 8-12 órát dolgoznia, nem kell iskola után bevásárolnia, fõzni, mosni, takarítania. Neki csak annyi dolga van, hogy suliba menjen, hazajöjjön tanulni, tanulás után edzésre menjen, utána megint tanuljon egy kicsit ha van még tanulnivalója. Ennyi a dolga. Azt hogy éppen lelkileg milyen passzban van, az még nem ok arra hogy hanyagolja a tanulást. Felnõtteknek is van ezer lelki gondjuk, mégis mennek dolgozni, fizetik a számlákat, fõznek, mosnak, takarítanak... Te egyszerûen lusta voltál, tojtál mindenre. Így most viseld el a következményeit.. Azért ne sajnáljunk már minden léhûtõt mert képtelen felfogni hogy a tanuláson múlik a jövõje..
A kérdező hozzászólása: ezt írtam??? pont azt hogy azért nehéz mert mivel nem kapok anyagi támogatást(itt zsebpénz)ezért a saját magamhülye kiadásait is magamnak kell fedeznem.így még nehezebb lesz kifizetnem ezt írtam olvasd ujra:)
Ha minden igaz 18 év után már nem kötelesek, de szerintem csak ijesztgetnek, hogy tegyél a tanulás érdekében!
A 14-es válaszoló tökéletesen leírta azt, amit gondolok. Amúgy a nyelvVIZSGA nem számít semmit a munkaerõpiacon, tök mindegy, hogy milyen cetlid van. Ami fontos, az a nyelvtudás. Van aki felsõfokúval is csak nyökög. Nekem az elmúlt 20 évben soha nem kérték egy állásinterjún sem, hogy van-e nyelvvizsgám, hanem beszélni kellett.
A kérdező hozzászólása: azért mert így a juttatások nem vesznek el családi pótlék tb stb.. azért mert amikor kiskoromban elkedztem 12-13évesen még nem tudtam hogy mondjuk személyi edzõ akarok lenni-.- az utolsó évemet elcsesztm igen mindenki hibázik de rögtön kijavítottam"bár most vesztettem egy évet"amit én nem így élek meg.egyébként meg voltak a saját magam baja és okai amiért nem tudtam az utolsó évben úgy teljesíteni..
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Én is amondó vagyok, hogy ha a szüleid nem támogatják a szándékaidat, akkor magadnak kell megoldanod. Ha elvileg OKJ-ra jársz, akkor jelentkezhetsz diákmunkára, sok cég van, aki olyan diákot keres, aki heti x nap rendelkezésre áll. A nyelvtudásod diákmunkánál jól jöhet. Vállalhatnál fordítást is, meg hasonlód. Végszükség esetén elmész valamelyik gyárba "droid" munkára, a Tescóba árufeltöltõnek, vagy ilyesmi. A minimálbér nett hatvannégyezer, ha jól tudom. Annak egy része elmegy testépítésre, egy részét félreteszed, és ha következõ évben indul a képzés, jelentkezhetsz rá. Szerintem ha a szüleid látják, hogy komolyan gondolod, támogatni fogják. Tény, hogy hibáztál, de helyre lehet hozni. Csak egy évet rá kell szánnod. A szüleid szerintem azt várják, hogy lépjél, és ha már bizonyítottál, akkor segítenek. 300000 forint azért nem kevés pénz, szerintem azért nem adják oda, mert nem biztosak benne, hogy lesz eredménye. Sportoló vagy, van kitartások. Bizonyíts nekik, aztán hajrá, de azt ne várd, hogy 19 évesen minden egybõl a popód alá tesznek. Nem kötelességük.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Én szülõ vagyok. Igaz a fiam még csak 11 osztályos, de ha szóba esik a továbbtanulás õ szent elképzelése, hogy a Testnevelési Egyetemre szeretne jelentkezni és ezért a testnevelésbõl szeretne emelt szinten érettségizni. Bökkenõ nála a következõ: 1. Biztos vagyok benne, hogy le fog érettségizni. Viszont nagyon nem mindegy milyen eredménnyel. Mivel õt csak a sport érdekli és egyéb tantárgyból nem nyújt kimagasló teljesítményt. így nem sok esélye lesz hogy bejusson. Ha valami oknál fogva mégis bejutna, nem biztos hogy el is tudja majd végezni. De ha el is végzi, még akkor sem biztos, hogy munkát is fog találni a szakmába. Ennek tudatában mi kijelentettük, hogy csak államilag finanszírozott formában jelentkezhet a költségtérítési formát nem mi fogjuk állni. 2. Ha nem veszik fel egyetemre, akkor bizony neki NAPPALI képzésû okj-s vagy szakmunkás képzésben kell továbbra is maradnia, kizárt hogy felnõttképzésre járhasson. Elképesztõen makacs tud lenni és józan paraszti ésszel képtelen felfogni, hogy mennyi tucat szak illetve szakma van a piacon és bizony, hogy a szülõ élete végéig eltartsa egy kissé meredek elgondolás részérõl , mert ugyebár az apjával kettõnk fizetés jó ha megüti a 250000 forintot. Mi állandóan osztjuk neki az ívet, szerencsére õt még lehet befolyásolni és elfogadja amit végsõ szónak kimondunk, viszont elég kemény szócsata zajlik ez ügyben. Hogy és mint legyen... mert a jövõképe a béka feneke alatt van. Inkább élj a mának , és azt csináld ami jól esik! Viszont az élet egészen más meglepetésekkel tarkított! Ebbõl kiindulva én meg tudom érteni a kérdezõ szüleinek az aggodalmát.... Fõleg mert a kérdezõ írásából arra lehet következtetni, hogy képtelen normális , jövõbelátó döntéseket hozni : - Tanulni azt nem szeretett illetve szeret - Egy dolog hogy megtakarítás van a tanulásra, viszont az már nagyon nem mindegy hogy milyen tucat szakot választ, mert ahhoz van csak kedve és más szóba sem jöhet...Ha elvégzi talál-e majd munkát utána? Az hogy fenyegetnek ... az megint egy más dolog. Szerintem azért teszik ezt, mert úgy érzik neveléseddel zsákutcába értek.Egy végsõ próbálkozás: kifogytak az eszközökbõl...Remélem mi nem fogunk ilyen irányba elmenni gyermekünkkel kapcsolatban.... a fenyegetés soha nem jó stratégia, még akkor sem ha a SZÜLEIDNEK VAN IGAZUK!!!! 1, IDEJE LENNE FELNÕNÖD VÉGRE! 2, BELÁTNOD, HOGY NEM MINDEN FEHÉR ÉS FEKETE!/ NEM MINDIG AZ VAN AMIT SZERETNÉNK, AMIT ELKÉPZELTÜNK MAGUNKNAK! 3, FELELÕSSÉGET KÉNE VÁLLALNOD MAGADÉRT ÉS AZON AZ ÚTON LENNI, HOGY A SZÜLEIDRÕL MINÉL HAMARABB LE TUDJ VÁLNI. MERT CSAK EZEK UTÁN LEHETNEK ELVÁRÁSAID VELÜK KAPCSÁN!
A kérdező hozzászólása: igen ez is benne van a dologban, testépítéssel foglalkozom és egy személyi edzõ képzés, de pont ez az kiskorom óta foglalkozok a sporttal imádom az életem, persze hogy szívesebben csinálnék egy olyat ami érdekel is. De õk félnek attól hogy otthagynám azt is de hát elõbb irtam errõl véleményt.. meg apám mondja hogy a felét szdjem össze kössz..2hónap alatt 150.000ft úgy hogy itthon semmi zsebpénzt nem kapok én nem vagyok nagyravágyó telhetetlen gyerek de úgy ámblok havi ezer forintot nem kapok(persze most itt az ünnepek alatt kaptam pénzt ruhára)de ilyen csak egyszer van az évben, tehát úgy összeszedni a pénzt hogy mellete még anyagi támogatást sem kapok nehézkes..

Mit tegyek a 16éves kezelhetetlen lányommal?

Segítsetek! 16éves lányom egyre rosszab és rosszab társaságba keveredik. Nem tudok neki parancsolni. Beszélgetni képtelenség vele.Az apja 5 éve külföldön dolgozik.Elismerem nem volt egy gyönyörű gyerekkora de én mindig igyekeztem neki a legjobbat adni. Az apja sokáig zaklatott és vert engem sokszor a gyerek előtt de nem tudtam ezellen semmitt sem tenni a rendőrségre nem mertem fordulni.12 éves korában kezdődött ez az élet mikor az apukája kiment külföldre. Megismerkedett egy társasággal ahol mindennapos volt a kábítószer az alkohol és cigi használata. Elszökött ittholról felszökött Pestre az egyik ismerőséhez és még sorolhatnám. Mindennap iszik és bulizik az iskolát semmibe veszi. Nagyon sokszor hoztam már haza a rendőrségről. Volt már bent 12-24 illetve 78órát is. Különböző bűncselekmények miatt pl:csoportos garázdaság,verekedés,rongálás. Pártfogója van. Pszichologus sem tudott segiteni mert a kedves lányom nem volt egyetlen kérdésére sem hajlandó válaszolni. 2 szer került majdnem állami gondozásba a magatartása miatt. A kábítószerről leszokott mióta állapotos lett de sajnos az alkoholról nem.! A terhességéről az 5. hónapba szolt hogy ne tudjuk elvetetni de én tudom hogy a lányom nem lesz képes felnevelni a gyereket hiába eggyüt van még a gyerek édesapjával aki szintén nem egy minta ember.Mit tegyek vele?
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Az "itthol" -ról gondoltam. És most hol van a lányod? Pesten? Vagy otthon? MIért képtelenség vele beszélni? Meg se hallgat? Mikor fog szülni? (talán az anyaság változtat rajta).
Kicsit késõn ébredt valaki...
Megértelek. Semmit se tudsz tenni. Nálunk is volt ilyen. Nem vagyunk kisebbségiek, jó családi illetve anyagi körülmények között éltünk. Ráadásul vallásos neveltetésben részesültünk. Csak annyi volt a feladatunk, hogy normálisan viselkedjünk és tanuljunk. Az apánk nem volt részese az életünknek, anyukánk viszont mindent megtett értünk. Éjt nappallá téve dolgozott. A nagyszülõk is rengeteget segítettek. Csupa jó példával voltunk körbevéve a húgom 12 évesen mégis belekeveredett egy rossz társaságba. Elkezdett cigizni és inni. Ráadásul összejött egy jóval idõsebb, rendkívül zûrös sráccal is. És, hogy a szülõk hol voltak? Anyám nappal dolgozott, éjjelente pedig a húgomnak próbálta szép szóval megmagyarázni, hogy mi a helyénvaló. Megkérdezte, hogy miért csinálja, hogy mi hiányzik neki stb. Semmit sem használt. Pár hónap múlva már elkezdett kimaradozni. Anyámmal együtt volt, hogy éjjel kerestük. Hazahoztuk, anyám ordítozott vele, semmit sem ért. Ezután segítséget kért a családsegítõtõl, szintén hasztalan volt az egész. Leromlottak a jegyei is. Ezután már volt, hogy elcsattant egy-két atyai pofon is. És hogy mit ért? Semmit. Fogta a cuccát és lelépet. Anyám felhívta, hogy ha nem jön haza, akkor egy rendõr fogja hazahozni. Hazajött és öngyilkossággal fenyegetõzött. Meg is próbálta. Ezután belefáradtunk az egészbe és egyszerûen csak megpróbáltuk terelgetni. Ezalatt azt értsd, hogy kezdetben vettem neki gumit és egy felvilágosító könyvet. Késõbb anyám már fogamzásgátlót iratot fel neki. Inkább finanszírozta, minthogy gyereke legyen egy gyereknek. A csavargással, az éjszakázással és az ivással felhagyott, mert látta, hogy a családja elfordul tõle. Ezután kettesekkel "túlélte" az iskolát, leérettségizett. Most éppen egy OKJ-t csinál. Ha ezt is befejezte, akkor kénytelen lesz a saját lábára állni, pedig dolgozni még annyira sem akar, mint tanulni. Az elmúlt években a nyári munkáról még hallani sem akart. Pedig nem ezt látta otthon. És, hogy mit rontottak el a szüleink? Nem tudom. Talán a gének voltak a hibásak, ugyanis volt hozzá hasonló ember a felmenõink között. Vagy talán az volt a baj, hogy sose kellett nélkülöznie. Ki tudja. Az viszont tény, hogy ugyanazt a neveltetést kaptam én is és csak 5 év van köztünk. Én pedig már 16 éves koromban, magamtól elmentem nyáron dolgozni. Boldoggá tett az, hogy van egy kis saját magam által szerzett pénzem. Két diplomás ember lett belõlem. Tehát nem tudom, hogy mit ronthatott el anyám nála. Azt viszont tudom, hogy rengeteg hozzá hasonló fiatal van még a mai generációban. Csak sok szülõ titkolja, hogy probléma van a gyerekével. Mi is ezt tettük. Sajnos azt kell, hogy mondjam a mai fiatalság döntõ többsége selejtes. Nincs ezen mit szépíteni. Csak nézzük meg, hogy hány tini anyuka van, hány fiatalkorú lop. Vagy hányan követnek el még ennél is súlyosabb bûncselekményt. Ezzel van tele a híradó.
, , Én 1 állapotos lányt nem verek meg, akármit is csinált" nyenyenyenyenyeeee! A NAGY LÓFOGAT! Olyat letolsz az állkapcsára, hogy kipattanjon a helyérõl! De a körmöd le ne törjön, mert világvége! -_-"
Tudom, fáj, de ez a te hibád....egy ilyen lányt már nem lehet kezelni...mármint...ezt már nem lehet megjavítani. Talán a gyerektõl megjön az esze..de nem sok esélyt látok rá. Zárd be a szobájába...vagy nemtudom. Ezen nem hinném hogy lehet segíteni. Saját magának kell éreznie hogy ez nem jó.
Kérdezõ! Jársz még ide? Mi van veletek azóta?
Szia! Az elsõ és legfontosabb dolog, hogy ha megtudod tenni, akkor az ország másik végébe költözetek. Az iskolába kérd, h magán tanuló legyen. Otthonról egyedül nem mehet el + ha találsz valami (zárt, ) pszihologiai kezelést akkor oda be adhatod) Ha megszületik az unokád azonnali hatállyal kérd, h te legyél a gyámja. (nem tudom, h fiatalkorú szülök esetén mi van alapból) És ezzel a lendülettel, valahogy kényszerítsd ki belöle, h kezdjen el normálisan viselkedni . De ne dölj be, h ha hirtelen megváltozik ezt a vas szigort én legalább 18 éves koráig fentartanám és kiderül akkor, h jut-e valamire ha nem akkor úgyse fogsz tudni mit csinálni. Fontos, h ehhez a folyamathoz kérj te is szakmai segítséget, mert egyedül biztos, h kevés leszel. (Azokat akik javeszékelnek, h ki a hibás vagy ki nem azokra pedig tegyél magasról, most már teljesen mind1, h ki mit rontott el. Neked is a lányodnak is és az unokádnak is csak egy élete van azt épp itt az ideje, h megpróbáld rendbe hozni. Hogy ha nem megy akkor viszont a saját és a kicsi életét tedd rendbe!)
Mivel még nincs 18 elküldheted elvonóra. Hogy nem jutott eddig eszedbe? Óriási esély van rá, hogy beteg unokád fog születni!!!
A kérdező hozzászólása: Egy állapotos lányt nem fogok megverni. Akármit is csinált.
Mondd neki, hogy sajnálom. Nyíltan, õszintén azt, hogy borzasztóan bánt, hogy így elmentetek egymás mellett. Lássa rajtad, hogy szereted. Mondd, hogy támogatod, hogy segíteni szeretnél, hogy mindig mellette leszel. Nem baj, hogy látja, hogy kétségbe vagy esve. Olvas Popper Pétert, vagy hallgasd meg néhány elõadását a youtube-on. Sok sikert! Találjatok vissza egymáshoz!
A kérdező hozzászólása: Én próbáltam. Csak tudjátok nem hallgatott rám. Azt hitte hogy elment az apja és mindent megtehet.
Ahogy írták, most már kevés eszköz van a kezedben, hogy bármin is érdemben változtass. Reméld, hogy a gyerektõl változik benne valami, és képes még tanulni a hibákból, és fejlõdni. Amit tehetsz: mindezek ellenére szereted. Támogatod amennyiben jó irányba megy. Ha nem a jó irányba megy, azt nem fogod tudni megakadályozni, annyit tehetsz, hogy nem támogatod. Szüksége lesz a támogatásodra, pénzre, ez az egy amivel hatni tudsz rá. Adsz neki, segíted, ha tanul, és kerüli a rossz társaságot, és megvonod tõle ha nem. Akkor lehetsz a leghatékonyabb, ha emellett minél kevesebbet veszekszel vele. Álld meg szó nélkül ha hibázik, a tettek sokkal hatékonyabbak mint a szavak. A szidás már nem úgysem fog érni semmit, apróságokon pedig semmiképp se kerülj vele összetûzésbe. Lehet hogy haragszik rád a múltbeli dolgokért, és a viselkedésével Téged büntet. Ha kevésbé érez majd ellenségnek, lehet hogy kevésbé lesz önpusztító.
6., az állati elverés kevés, önmagában mindenképpen... Egy pár kijózanító pofon persze nem árt... de a veréstõl a probléma nem oldódik meg... a gyerekkel foglalkozni kell, vagy nem kellett volna megszülni(tudom, mostmár késõ)...
Mindaddig, amíg õ Pesten lakik, te meg nem Pesten, hanem tõle messze, valahol vidéken, akkor nem igazán tudsz érte tenni semmit. Valószinûleg azért durvult el a helyzet, mert amúgy is tinédzserkorban van(ez a legrosszabb idõszak), az apja elhagyta, te se álltál úgy mellé, ahogy kellett volna ezek szerint(le lehet szavazni, akkor is így van), és a buliba, a féktelen tombolásba, a partikba menekült, az ilyen helyeken pedig bizony teljesen mindennapi a füves cigi, a drogok és hasonló illegális dolgok használata...
Ez tipikus esete az elcseszett nevelésnek, anyuka, most már mindenki igya meg azt, amit kifõzött magának. Az igazság az, hogy nem most kell elkezdeni foglalkozni a gyerekkel, meg kifogásokat keresni, hanem már a születésétõl kezdve. Az a gyerek, aki értékekre és értelmes dolgokra van nevelve, méghozzá olyan következetességgel, hogy beleivódjon, bizonyos dolgokak következményei vannak, akkor nem fog így járni. De mondom, ezt már kisgyermekként el kell kezdni. Úgy hívják, következetesség.
elvono, és menj el te pszichológushoz, õt is küldd el. elõbb utóbb válaszolni fog, ha nem is az elsõ pár hónapban. ez a pszichológus dolga. ehhez ért. h megnyisson embereket. de lehet h a psichiáter is jó.
12 évesen kellett volna "megfognod" azt a gyereket, nem most. 12 évesen kábítószer, alkohol, cigi? Ne haragudj, de te hol voltál akkor?
A kérdező hozzászólása: Hát megpróbálkozok az elvonóval. Az ultrahang és az orvosi vizsgálatok szerint még egészséges a magzat.
Hát elõször is: ami elromlott azon már nem lehet változtatni. De arra még esély, hogy a jövõjét ne szúrja el teljesen. Szeresd, támogasd, ha megszületik az unoka legyél te a gyámja, a lányodat meg minél hamarabb elvonóra. Legyen magántanuló, tényleg csak kísérõvel járhasson el otthonról. El kell valahogy szakítani a mostani rossz társaságától. Ha bármit a fejedhez vág, ne szólj rá semmit, tényleg csak a támogatásod érezze. Megütni semmikép nem szabad. (Egyébként azt írod, hogy az apja vert téged, nem egyszer elõtte is és, hogy nem tehettél semmit. DE! Tehettél volna! Oké, féltél tõle, de attól az elsõnél fogom magam és elmegyek a rendõrségre és nem hagyom, hogy a gyerekem végig nézze, ahogy az apja üt... Talán ezért is nem tisztel, mert az apjától is azt látta, hogy õ is bármit megtehet veled és nincsenek következményei. Ugyan ez már nem segít rajtad, de kötelességemnek éreztem, hogy ezt leírjam neked.) Kívánok minél jobbakat neked, a lányodnak és a születendõ unokádnak és remélem rendbe jönnek a dolgaitok.
A kérdező hozzászólása: Én elismerem hogy én is hibás vagyok ebbe a helyzetbe ami kialakult SÕT. De ezen már változtatni nem tudok. Egyszerûen nem szeretném végignézni ahogy a lányom a vesztébe rohan
Drogozik és szerinted egészséges a magzat??? Elárulok neked valamit! Az a kisbaba elvonási tünetekkel fog küzdeni az elsõ napokban, hetekben iszonyúan fog sírni szegénykém. Nézegess szépen olyan dok.filmeket ahol bemutatják hogy mi történik a drogos anyák újszülöttjeivel. Hogy nem vetted észre 5 hónapig hogy terhes a lányod?
Elõször is fogadd el a tényt: minden nevelés kérdése. Engem is normális embernek tudtak nevelni, alkoholista apával aki sosem foglalkozott velem. Ha neked ez nem sikerült, akkor megbuktál mint szülõ! Mit tudsz csinálni? Ilyen korban már semmit! A lányod nem fog hallgatni rád mivel nem vívtad ki a tiszteletét. 25-30 éves korára már lecsillapodik és rájön, hogy ki az anyja de koránt sem biztos hogy tisztelni fog valaha is. Persze ha megéri.
Aha.. ja.
16 évesen ki dönt a gyerek örökbe adásáról?
16 évesen terhes? Hát én az ilyenekre azt mondom, hogy ri....., , , , -'-bannc De amúgy úgy verd el, mint állat!
Márpedig végig fogod nézni. Max. az unokáddal talán még tehetsz egy kis jót, ha õt felneveled a lányod helyett. (szabolcsiak vagytok?)
Ha állapotos, meg ne üsd, az amúgy se old meg semmit, csak a dühödet vezeti le...
"Én próbáltam. Csak tudjátok nem hallgatott rám." Hát igen, TE nem tehetsz semmirõl. Az a legfontosabb. Esetleg ott kéne indítanod, hogy mit csesztél el, ha ezt sikerült felfognod/feldolgoznod, akkor mehet egy rohadt nehéz, rázós és hosszú út, hogy valamit próbálj javítani a dolgokon. Csak a baj az, hogy mintegy 10 éves késésben vagy már most is...
Szerintem úgy kezdd, hogy kérj bocsánatot tõle. A te hibád is, hogy ezt végig kellett néznie, te voltál az egyetlen ember, aki tudott volna valami tenni, de inkább hagytad a gyerekedet szenvedni. Az egy dolog, hogy nem tudsz már mit csinálni, de ha ezt mondogatod, ne várj sokat tõle. Most már csak annyit tudsz tenni hogy segíted, támogatod és igazat adsz neki akkor is, amikor a fejedhez vág mondjuk olyat, hogy szörnyû anya vagy. Ezt nem én gondolom így, de lehet, hogy õ ilyeneket fog mondani mérgében, mert valószínûleg nagyon haragszik rád.
A kérdező hozzászólása: Nem.! Hajdu Bihar

Párom ma a fejemhez vágta, hogy csak azért vagyok vele, hogy nevelje a fiamat. Mit tegyek?

Születése óta ő neveli, szereti nagyon. Ma csúnyán összevesztünk és ezeket a szavakat vágta a fejemhez. Nagyon bánt a dolog. Mit mondjak neki?
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
A kérdező hozzászólása: Azt mondja, hogy az ismerõseink mondták neki és szerinte igaz is. Õ nem egy jóképû pasi, volt pár zûrje is. Ezért nem hiszi el, hogy valaki szeretheti.
Gondolom ezt nem csak úgy ok nélkül mondta, valószínûleg régóta érik ez benne, de vajon miért érzi ezt? Beszélgessetek el errõl alaposan.
Akkor az önbizalomhiányát kell kezelni. De óvatosan, nehogy belecsússz abba a típusú provokációba, amikor valaki azért mondogat ilyeneket, hogy kiprovokálja az ellenkezést. Egy "sajnálom, hogy így látod, hiszen mindketten tudjuk, hogy nem így van" szerintem határozott lezárása a játszmának. Ha nem fektetsz rá hangsúlyt, õ se kezd el lovagolni a témán.
Szerintem is a kommunikáció a legfontosabb és nem az hogy az õ ismerõsei mit hisznek, hisz õ él veled nem az ismerõsök akik nem látnak bele a ti életetekbe!
Amit érzel. Gondolom, nem így van. Akkor mondd el neki, hogy mit érzel iránta és nem a gyerek miatt vagy vele.

A fiam inkább a barátnőmnek mond el dolgokat, mint nekem, mit tehetnék?

Üdvözletem. A problémám, hogy úgy érzem a fiam nem őszinte velem és inkább a párommal beszéli meg a dolgokat. Ez eleinte nem állt fent, most egy pár hónapja érzem úgy, hogy mindenről együtt döntenek, van egy csomó dolog amiről én nem is tudok. Fiam 20 éves és vannak problémái, de nem csak ezzel kapcsolatban, hanem minden fontos döntésből kihagy és nem nyílik meg nekem. A páromnak elmesél mindent és vele sokkal nyitottabb, amit nem tudok megérteni, mert régebben nagyon sok mindenről beszéltünk, mindig megértettem őt, jó volt a kapcsolatunk. Sajnos odáig kezd fajulni, hogy abszolút nem beszélünk már, viszont a párommal nagyon bizalmas. Nem tudom, mit tehetnék?
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Üdvözletem nekem is! Érdekes helyzet ez, mert az én gyermekem (lány) is jobban eltudja mondani a dolgait a páromnak mint nekem, és ezt Õ/Õk azzal indokolják hogy mivel én vagyok az anyukája ezért nekem nehezebb megfelelnie...pedig nem vagyok egy konzervatív beállítottságú ember, sõt...Én ezt amúgy el is hiszem, és hagyom, de kétségtelen velem azért a fontosabb dolgokat megbeszéli, illetve a párom is ösztönzi rá...tehát én azt mondom ha már a fiával nem tud úgy beszélni, mondja el a párjának az aggályait és próbálják meg együtt rávezetni, visszavezetni Önhöz..
A kérdező hozzászólása: Nem, dehogy halt meg, viszont a fiam és a volt feleségem új párja nem tudták elviselni egymást és hozzám költözött. Nem tudom, ennek mennyi köze van a dologhoz, az anyjával is tartja a kapcsolatot. A páromban nem tudom mennyire látja az anyát, mert azért nincs akkora generációs különbség köztük, talán emiatt benne jobban megbízik, nem tudom, viszont úgy érzem, hogy titkolóznak elõttem és engem nem tekintenek annyira partnernek a bizalmasabb témákban.
Kiderult mi volt?
Csak nem jóban vannak?
Lehet nagyon jóóóban vannak...
1-est osztom! Ebben a beteg országban nem tudni:(
Arra még nem tetszett gondolni, hogy a kedves fiának nagyfokú anyahiánya van? Ezért ragaszkodik az Ön barátnõjéhez? Hogy valamiért nagyon haragszik Önre és bizalmatlan Önnel? Hol a mama? Elváltak? Meghalt? Miért haragszik a srác Önre? Van egy rosszabb verzió: a barátnõ (mivel nem vérrokon) erõsen hangúlyozza az Ön fia felé azt, hogy õ nõ, a fiõ pedig férfi. Bizony! Ugye, érti? A barátnõt el kellene venni feleségül, amíg nem késõ. Ez volna a lehetõ legjobb megoldás mindhármuknak. Vagy egy családterápia.
Felnõtt a fiad szóval azzal sem lenne nagy gond, ha a pároddal sem beszélné meg nagyon a dolgait. Annak mindenesetre inkább örülj, hogy a pároddal ilyen jó a viszonya. Lehet vele kéne errõl beszélned kicsit, hogy úgy érzed kicsit eltávolodtatok a fiaddal, hátha van valami ötlete.

Tegnap halt meg a papám hogy dolgozzam föl?

Nagyon szerettem . Fel voltam rá készülve de nagyon nehéz .
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
A kérdező hozzászólása: Most már jobb egy kicsit írtam egy verset . Nem is gondoltam hogy ennyit segíthet . Ki írtam a fájdalmam és "le eset a kõ a szívemrõl " elmegyek a temetésre és oda adom neki .Persze még nagyon fáj h már nincs itt .
Részvétem nekem is. Bármennyire is szeretném nem tudom azt mondani neked , ohgy el fog múlni ez a fájdalom. Szerintem enyhülni sem fog. Ez az igazság. Most nem az a lények , hogy mégjobban elkeserítselek , hanem el szeretném neked mondani , hogy szerencsés vagy. Én Anyukám felõl nem tudtam megismerni se mamámat, se papámat , de még a nagybátyámat sem. Azért vagy szerencsés , mert meg tudsz róla emlékeket õrizni, kedvesen vissza tudsz rá emlékezni. Én nem tudok rájuk vissza emlékezni. Annak ellenére , hogy soha nem voltak részesei az életemnek nagyon hiányoznak és nagyon gyakran gondolok rájuk. Még a sírjukhoz sem tudok elmenni , mert ide 1oo km-re van. Most nem azt akarom , hogy sajnálj, hanem örvendj annak , hogy egy ilyen fantasztikus ember részese lehetett az életednek. 14/L
Utolsó vagyok. Ez normális. A szívedben mindig élni fog.
Részvétem! Csak az idõ segít! Nekem tavasszal halt meg a papám, de még mindig fáj. Gyújtottam gyertyát a sírjánál és jól kisírtam magam, ez egy kicsit könnyített a szívemen!

20 év körüli lányok szüleihez szól a kérdés: meddig mehet el a lány, miben kell őt korlátozni ennyi idős korban?

Az érdekelne, hogy mennyire dönthet önállóan szabadidőről, meg úgy általában az időbeosztásról, esetleg másik városban való továbbtanulásról, vagy például ha pár napot nem otthon töltene? Néhány konkrét kérdés: mennyire gáz, ha a lány hétközben pár órát, hétvégén pedig egy teljes délutánt szeretne a barátjával tölteni? Egy teljes hosszúhétvégét a barátaival? Mennyire stresszes az, hogy a lány egyre inkább önállósodik, hogy lehet ezt kezelni? Ezt most magamtól függetlenül kérdezem. :) Jöhetnek a lányoktól is válaszok, azt sem bánom igazából.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
20 évesen már külön családom volt. Nem hiszem, hogy sok szülõ lehet, aki ebben a korban még beleszól, korlátoz.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); 21 -22 évesen már az egyetemi gyakomat csináltam, nyáron kipróbáltuk a koliban az együttélést a párommal, és eldöntöttük, hogy összeköltözünk, a 23 éves korom elõtt ez meg is történt.. Természetesen beszámoltam a szüleimnek, hova megyek, mikor jövök, hol leszek..gyakran meg is kérdeztem mehetek-e. Mert nem akartam keresztbeszervezni.. Úgy hogy: Ekkor meg ekkor mennék ide...2 napra..h gond-e lesz -e valami terv.. 20 évesen éppen nem volt párkapcsolatom, de már 19 évesen is eltünhettem 1-2 napra a barátomhoz, csak a lényeg az volt, hgy mindig tudják merre vagyok../akkoriban a barátom nem az prszágban lakott...még volt határellenõrzés is, nem csk szaladgáltunk ide-oda. Érdekes, mert má férjnél vagyok, de a szüleimnek ha elutazunk akor tuti szólok, pedig nem laknak közel..., de õk is jelzik, sõt, ha megérkeznek is szólnak, hogy ne aggódjak. 26/n
20 éves lány tulajdonképpen felnõtt. Ha még otthon, a szüleivel él, nyilván elvárhatják, hogy alkalmazkodjon a vele egy lakásban élõkhöz, ne zavarja õket az életmódjával. Ezen túl nem szokás beleszólni egy felnõtt nõ dolgaiba. A konkrét kérdéseidre a válasz a helyszíntõl függ. Azt nem tilthatják meg, hogy a lány bármikor elmenjen otthonról, és a barátaival legyen. Az ellen viszont lehet jogos kifogásuk, ha a saját lakásuk van tele minden hétvégén a barátokkal.
Jogilag 18 éves kora után mindenki, aki nincs gyámság/gondnokság alatt(erre nyomós indok kell, nem lehet csak úgy sitty-sutty elintézni), azt csinál, amit akar. Ha van mibõl és hova, akár külön is költözhet. Szórakozóhelyen ha nem részeg, kötelesek alkohollal is kiszolgálni... Persze a mérleg két oldalú, ha mondjuk verekedik, lop, vagy embert öl, akkor a büntetést is el kell szenvednie.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az eddigi válaszokat! :) Nem szeretnék korlátozni én senkit, félreértés ne essék, nem azért kérdeztem :) Magam is ennek a korosztálynak vagyok a tagja, most kerültem egyetemre és érdekel, hogy hogyan élik meg a szülõk a gyerek elszakadását. Én speciel otthon lakok, mert a szülõvárosomban való továbbtanulás mellett döntöttem. Ez egy érdekes kérdéskör, amin (a meglehetõsen sajátos helyzetem miatt is) rengeteget gondolkoztam, ezért fogalmazódott meg bennem, hogy kiírom ide. Szóval köszönöm mindenkinek! :)
20 évesen magam laktam( nem tudtam volna hazajárni a munkahelyemröl hosszu nyitvatartása volt az üzletnek, ahol 19 évesen elkezdtem dolgozni), dolgoztam, és életem a kis életemet... Nem szóltak bele, persze ha több napra mentem el szóltam nekik, de ha egy estét a baratnömnél aludtam nem tudtak róla.
Azért 20 éves embernél már felfoghatná a szülõ, hogy felnõtt a gyereke.
Felnõtt, tehát a saját szabadidejérõl, életérõl csak is õ dönthet senki más. Ti tanácsot adhattok, amit vagy megfogad, vagy sem, ez a szíve joga. Ha jó a viszony, akkor beavat a dolgaiba, kikéri a véleményt. Ha nem, akkor viszont el kell fogadni.
Attól függ mennyire talpraesett mennyire igényli stb.. Pl.: Ha tudom, hogy a lányom megbízható és nem csinál OLYAT (pl.:beugrik a balcsiba eltörik a feje, lop meg ilyenek) akkor egyáltalán nem korlátozom. De ha még nem önállósodott megbízhatatlan, hazudozik stb akkor már más a helyzet...... De akkor se lehet sok mindent csinálni ha nagykorú..
20 évesen még otthon laktam, de azt csináltam, amit akartam, nem szóltak bele. Én döntöttem el, hogy mit tanulok, mit dolgozom, kikkel és hogyan töltöm el a szabadidõmet. Persze jóban vagyok a szüleimmel, így megbeszéltem velük sok mindent, de a véleményük érdekelt, nem az engedélyük miatt. Természetesen otthon nyilván voltak szabályok, kinek mi a feladata a háztartásban, stb. De a magánéletembe nem szóltak bele egyáltalán.
Miben szeretnél korlátozni, egy 20 éves lányt a magánéletébe? Ha már dolgozik, akkor akár a tudtod nélkül el is költözhet, nem ám hogy egy hosszú hétvégére engedélyt kell kérnie. Saját példámat mondom. 19 éves voltam amikor befejeztem az 5 éves sulimat. Továbbtanulni nem akartam, viszont férjhez menni igen. 21 éves koromra 2 gyermek édesanyja voltam. Szerintem nem tûrtem volna el, hogy pár órába, vagy egy-egy hétvégébe beleszóljanak a szüleim. 20 évesen az ember már felnõtt. Ha tud magáról gondoskodni, vagy tanul de mellette dolgozik, a szülõ nem igen szólhat bele, hogy a magánéletével mit kezd.
Kérdezõ, ameddig akar, és semmiben, egy nagykorú ember cselekvéseinek korlátait a törvények jelölik ki, nem a szülõ.
Egy húszéves nõ már felnõtt. Természetesen amíg otthon lakik, addig a család szabályaihoz alkalmazkodnia kell, de ezt a család többi felnõtt tagjának is meg kell tenni, szóval nem nagy csoda. Én egyébként húszévesen másik városban laktam, és a szüleimtõl nem kellett semmihez engedélyt kérnem. Tájékoztatást se vártak el, szóval ha elutaztam egy barátnõmhöz máshova, nem kellett beszámolnom róla. Mondjuk ha külföldre utaztam, azt azért mondtam nekik :)
20 évesen gyakorlatilag és jogilag is felnõtt nõ, neki kell alapvetõen a döntéseket meghozni, de a szülõi tanácsot mindig érdemes meghallgatni és megfontolni. Még jóval idõsebb korban is. Viszont az elmaradt/elrontott nevelést nem ilyenkor kell pótolni, fõleg nem az eltartásával zsarolni, amit elõszeretettel bevetnek ilyenkor. Egyébként amiket írtál példának, azokkal szerintem nincs is gond.
Õõõõ én 18-19 évesen, mikor egyetemre mentem 120 kilométerrel arrébb már önállósodtam... Igaz anyukámék támogattak pénzügyileg, mert megtehették, de sose szóltak bele mennyit szórakozhatok, mire költöm a pénzt (kajára amúgy). Vagy meddig maradok ki. Hétvégente jártam haza, aztán 20 éves koromtól csak havonta kéthavonta.
20 éves vagyok, másfél éve nem lakom otthon, sõt, külföldön élek :D Eltartom magam és a szabadidõm 100%-át magamnak osztom be.
No, én jövök a saját példámmal, bár még csak 19 éves vagyok. Idén elkezdtem nappalin az egyetemet, mellette heti 20 órában dolgozom, de még otthon lakok, nem lenne gazdaságos még elköltöznöm. Ha elmegyek valahova, bárhova, akkor max szólok, de amúgy meg oda megyek ahova szeretnék, úgysem csinálok hülyeséget... Az egész alapja a bizalom, alkalmazkodás és mindenki örül. Páromhoz van, hogy napokig "eltûnök", még õ is a szüleivel él, mert rengeteget dolgozik, én nem tudnék neki mindig segíteni, hogy legyen fõtt étel, meg tiszta ruha, mert magam is elég elfoglalt vagyok.
24 éves a lányunk, nemrég költözött el. 20 évesen egyetemista volt már, másodéves, akkor jött ment amikor neki tetszett, volt, hogy minden héten péntek délutántól hétfõ reggelig itthon volt, volt, hogy csak havonta egy napra jött haza. Felnõtt volt már akkor is. Egyetlen kérésünk volt, diplomázzon le.
Akik beírják, hogy 21 évesen már saját családjuk volt, meg 2 gyerekes anyukák voltak, komolyan úgy érzik, hogy ez a követendõ példa?
Jogilag 18 évesen lesz valóban nagykorú az ember, de igazából felnõttnek akkortól tekinthetõ valaki, ha már önállóan képes gondoskodni magáról, nem a szülei tartják el. A "nincs joga apucinak beleszólni abba, hogy mire költöm a tõle kapott zsebpénzt, mert már nagylány vagyok" enyhén sántít. Egy szülõ, jogosan, addig tartja gyermeknek az utódait, amíg õ gondoskodik róluk.
"Azért 20 éves embernél már felfoghatná a szülõ, hogy felnõtt a gyereke." Igen. Ha felnõtt. Mert a legtöbb felnõ inkább csak 20 éves korára, de nem lesz felnõtt. Kár azzal jönni, hogy de nekem 100 évvel ezelõtt már 8 gyerekem volt. Minden gyerek más, van akit 20 évesen még mindig keményen kell fogni, hogy felnõjön valamikorra. A mostani gyerekeknél minden kitolódik, a legtöbb 20 éves még igen csak gyerek. Pláne ha vannak céljai, amik most kezdenek halványulni (jellemzõen nemrég kezdõdött a buli-pia-könnyûdrogok korszak), akkor pláne keményen kell még fogni, itt még bõven elkallódhat. Azt viszont vegyük észre ha csak mi akarunk még "gyerekezni", de valójában egy komoly felnõttel állunk már szemben, aki kész az életre.
20 éves korban már az a természetes, ha azt csinálsz és oda mész, ahova akarsz. Persze otthon lehetnek szabályok, amikhez alkalmazkodni kell, de ennyi.
Ha 20 évesen bármibe is bele akartak volna a szüleim, többet nem valószínû, hogy hazamentem volna. 18 éves koromtól külön éltem egyébként. Nem igazán értem a kérdést. 18 éves korától felnõtt az ember, nehogy már a szülei szabják meg egy 20 éves lánynak a szabadidejét, napirendjét, hogy hol tanulhat tovább vagy hogy hova és meddig mehet?! Ennyi idõsen már ha akar, 2 hónapig haza se néz, nemhogy engedélyt kellene kérnie ahhoz, hogy 1-1 napot itt-ott aludjon...

Anyósomnak milyen fajta házi munkával tudnék meglepetést okozni?

Amióta megszületett kis babám azóta elégé lefoglal de most békésen alszik és van 1 órahosszám kb amit házi munkával tudok tölteni.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Nekem úgy tûnik, hogy rendet tartasz, tisztaság van. És most is a takarításon jár az eszed. Szóval valószínûleg anyósod sose lenne elégedett. Biztos így is sok mindent megteszel.
Nekem is ez jutott eszembe, hogy süssél sütit.
A kérdező hozzászólása: ÁÁÁ ablak pucolás, függöny mosást észre se venné , volt már rá példa hogy utánam csinálta meg mert nem szóltam neki hogy már én csináltam. Szemüveges.
Süssél süteményt.
Hûtõ mikor volt utoljára leengedve és kitakarítva? WC-fürdõ takarítása? Edények szekrénye portalanítása?
Felmosás.porszívózás, seprés. Ezekkel nem nagyon lehet mellényúlni, meg nincs az, hogy máshogy csinálod, meg gondolom az általa választott takarítószerek vannak otthon, úgyhogy az is ok lesz.
Szedd le a függönyöket, mosd ki õket, utána (másnap) vasald ki, tedd vissza. Díszítsd fel a házat (ablakok, ajtódísz, terítõk) vagy kezdj el mézeskalácsokat gyártani, fejben összerakni a karácsonyi menüt és beszerezni az alapanyagokat (liszt, zsemlemorzsa, cukor, díszítõk, élesztõ, sütõpor, olaj, tej, tojás, mák, dió...). Én ezt fogom csinálni a következõ 1, 5 hétben, mert én is "ráérek" otthon napközben és így legalább nem kell est6énként kínlódni ezekkel.
Ha gondolod átjöhetsz hozzánk, a fürdöszobát ha kitakaritod majd én megdicsérgetlek anyosodnak :)
A kérdező hozzászólása: Végül is letakarítottam 2 szobában 2 szekrénysort bútor tisztítóval a mama szobáját és a sógoromét. Letörölgettem a port . A hûtõt nemrég pucoltam ki, azt most nem kell.