Találatok: Már 3 kiment (6 db)

Ti elköltöznétek a férjetekkel külföldre, ha már nem jó a kapcsolatotok? Õ már 3 éve kint dolgozik és szeretné ha én is kimennék a gyerekekkel együtt.

De a házasságunk jónak éppen nem mondható. Sokat veszekszünk, teljesen elhidegültünk egymástól. A gyerekeknek viszont biztosan jobb életük lenne mint itt. Nem tudom van-e "jogom"megfosztani ?ket ett?l csak azért mert én nem szeretem az apjukat?
gyakorikerdesek.hu

Legjobb: Elsõ körben szerintem azt kell eldöntened, meg akarod-e javítani a házasságodat.

kérdésre adott válaszok
szerintem pont azért vagytok elhidegülve mert õ kint dolgozik te meg itthon vagy. Ha újra együtt lennétek , nem lesznek nagy anyagi gondok akkor akár még sikerülhet helyrehozni a házasságot.
Nem költöznék ki. Mi csak várost váltottunk országon belül, a kapcsolatunk nem lett jobb, és az összes barát, rokon, ismerõs, kedvenc hely stb messze került hirtelen...Persze át kell gondolni, mitõl rossz a kapcsolatotok, ha többet együtt lehetnétek, javulna-e. De neki már biztos van kint egy saját élete, új ismerõsökkel, új szokásokkal, és ha kicsik a gyerekeitek, baromi nehéz lesz beilleszkedned, ezekhez hozzászokni. Egy erõs kapcsolat talán elbírná, de egy amúgy sem jó kapcsolat...A kis gyerekeknek pedig többek között ott jó, ahol az édesanyjuk jól érzi magát, és minél többet tud rájuk mosolyogni...
1. lehet csak az a baj, hogy külön vagytok 2. a férjed hívott, lehet, hogy õ nincs is elhidegülve?
Nem ismerem a helyzeteteket, nem tudom, hogy megoldható-e az elhidegülés kérdése. Azt viszont le tudom írni, hogy - bár nekünk még nem voltak gyerekeink, nem voltunk házasok - külön országban éltünk, mert kimentem egy évre gyakorlatra Berlinbe, viszont ez alatt az egy év alatt annyit veszekedtünk, sértõdtünk meg a másikra mint soha az elõtt vagy után. Nagyon rossz volt, mert amíg egymás mellett voltunk lehet, hogy a napból két órát veszekedéssel töltöttünk, de volt huszonkét óránk kibékülni. Na ebbõl lett az, hogy naponta beszéltünk teszem azt fél órát, amibõl húsz perc valamilyen vitával telt el. Nagyon szerettem õt de nyilván nem mûködött az egész távkapcsolat dolog, szóval rengeteget gondolkoztam azon, hogy mi legyen. Elõtte már két éve együtt voltunk, és úgy voltam vele, hogy eleget tettünk már ebbe a kapcsolatba ahhoz, hogy hagyjam az egészet. Mikor hazajöttem három hónap után minden rendbe jött, most jobban szeretem mint bármikor máskor. Nézd, nem tudom, hogy mennyi negatívum, kellemetlen élmény van mögöttetek, hogy mennyire helyrehozhatatlan a dolog, de talán megérne egy próbát, hogy helyrehozzátok, hiszen valamiért hozzámentél, és gyerekeket szültél neki. Ha engem kérdezel, én kiköltöznék, megpróbálnám helyrehozni a dolgokat - nyilván csak akkor, ha a másik fél is hajlik rá -, és biztos jövõt adni a gyerekeimnek.
Elsõ körben szerintem azt kell eldöntened, meg akarod-e javítani a házasságodat.
Mi lenne, ha elsõ lépésben megpróbálnád megjavítani, ami elromlott? Na ezért nem fogok házasodni, mert inkább eldobjuk, ami elromlott :(
Nem mennék ki. Még jobban ki leszel szolgáltatva kint neki. Egy jól mûködõ kapcsolatban sem könnyû külföldön. Az egész családnak ez egy baromi nehéz szitu. A gyerekekkel nem akkor tolsz ki ha nem lesz meg mindenük, hanem akkor ha nem nyugalomban nõnek fel.
Ha a gyerekek érdekeit nézed, akkor semmi értelme kimenni a férjeddel.Nekik az a jó ha nyugalom van, és nem az ha állandó veszekedés.Ha meg már nem szereted a férjed, akkor meg végképp semmi értelme csak a gyerekek miatt együtt élni.
Elõtte mindenképp le kellene ülni a férjeddel és meg kellene beszélnetek a házasságotokat. Lehet, hogy jó lenne a gyerekeknek külföldön, azonban az nem biztos, hogy jó nekik, ha a szüleiknek megromlott a kapcsolata egymással. Nem tudom mióta rossz a házasságotok, mennyit próbálkoztatok a helyrehozásán, mennyi remény van még arra, hogy helyrejön. Ezeket át kell beszélni és utána dönteni.
Kimész, egy ideig a gyerekek miatt tûrsz, keresel munkát, és a elköltözöl a városon belül.
Ilyen alapon akkor bárkihez odaköltözhetnél aki a gyermekeid számára jobb életet tud biztosítani. Mibõl gondolod, hogy a jelenleg rossz házasságod nem lesz még rosszabb, ha már most sokat veszekedtek? Jó lesz-e a gyermekek számára egy olyan családban élni, ahol az anyjuk és az apjuk folyton marja egymást, veszekednek, de anyagilag azért ott vannak a toppon?! Nem tudom, én inkább nyugodtan, békében nevelném õket szerényebb körülmények között, mint állandó hajtépések közepette.
Te mindenkit lepontozol aki azt írja hogy nincs értelme így. Abban akarsz megerõsítést hogy költözz ki? Akkor miért tetted fel a kérdésedet?!

Már 3 éve kiment a bokám, de én nem mentem el akkor orvoshoz és szokott fájni rendesen. Miért?

Akkor el kellett volna mennem dokihoz?
gyakorikerdesek.hu

Legjobb: Lehet, hogy nem az eredeti helyén rögzült. és ez az állapot okozza a fájdalmat. Érdemes lenne megmutatni egy orvosnak vagy valamilyen alternatív gyógyásznak (pl. csontkovács).

kérdésre adott válaszok
Lehet, hogy nem az eredeti helyén rögzült. és ez az állapot okozza a fájdalmat. Érdemes lenne megmutatni egy orvosnak vagy valamilyen alternatív gyógyásznak (pl. csontkovács).

Sógornőmék "kisfia" 16 évvel ezelőtt halt meg 3 éves korában. Nekik van már két felnőtt fiuk, de mégis mindennap kimennek a temetőbe. Szerintetek ez normális, hogy ennyi év után sem tudják elengedni?

gyakorikerdesek.hu

Legjobb: aki tudja milyen elveszíteni azt akit a világon mindennél jobban szeret, annak teljesen érthetõ és normális ha 10-20 év után is õrzi az emlékét. Nagynénémnek 25 évvel ezelõtt halt meg az akkor 9 éves fia. Szörnyû tragédia volt. Karácsony napján pont 24-én a fia a 2 évvel idõsebb bátyjával és a 4 évvel idõsebb nõvérével lementek játszani a jásztótérre fél órára. Minden karácsonykor így tettek, mert amíg lent voltak, addig a szülõk elõkészítették az ajándékokat, a karácsonyfát.. Utána lehet ünnepelni..Tomcsi egy ilyen napon véletlenül felakasztotta magát a fára. A sál beakadt és õ leesett.. Megfulladt. A nõvére találta meg.. Ennek 25 éve.. Mindannyian rendszeresen kijárnak a temetõbe. Nagynéném minden nap kimegy. A nõvére is hetente egyszer kimegy. Kiviszi egy szál virágot, kicsit rendezi a sírhelyet, majd puszit küld és megy a dolgára. Mi is kiszoktunk menni. Attól hogy a nagynéném minden nap kimegy, hogy a testvérek is hetente 1-2 alkalommal kimennek, teljesen természetes.

kérdésre adott válaszok
3 éves a gyerekem, nem mondanám, hogy nem normális, én, ha történne az enyémmel valami, akkor én is belehalnék.
Szerintem egy család éppen azért család, mert elfogadjuk és megértjük egymás érzéseit. Ha az én anyukám lelki békéjéhez az kell, hogy mindennap kimenjen valakihez a temetõbe, akkor menjen ki. Nem órákról és egész délutánokról van szó gondolom, csak egy kis idõtöltésrõl. Miért fáj ez bárkinek is? Én "gyerekként" megérteném, ha a szüleimnek ez fontos lenne. Nekem sajnos a volt párom hunyt el három éve egy autóbalesetben. Nem járok ki hozzá mindennap, de azért hetente, két hetente igen. Fél éve van új párom, de ezt soha senki nem veheti el tõlem. A párom abszolút megérti és elõfordult olyan is, hogy kijött velem. Ha valaki nem érti meg, hogy az én lelkemnek jót tesz néha oda kimenni és letenni egy szál virágot a sírjára, akkor sajnálom.
Ez egy nagyon összetett dolog. Ha Õk igénylik és van rá idejük (párom mamájának a 4 éves kisfia halt meg májrákban), de nem lett volna IDEJE mindennap kimenni a kisfiához, még 2, majd idõvel 3 gyerek mellett egyedülálló anyaként. De, ha Õk megtehetik, tegyék. Jó dolog a léleknek.
Baromi lelketlen dolog kijelenteni, hogy nem normális dolog. Ha 3 évig nevelsz egy gyereket, majd egy nap meghal, soha nem fogod sem elfelejteni, sem feldolgozni a halálát. Attól, hogy utána még született gyerekük, attól még az elvesztett gyermek emléke velük marad.
nincs ilyen, hogy "normális" vagy sem. van aki így él van aki úgy. attól, hogy számomra meglepõ, még nem ítélkezem, nem mondom, hogy nem normális. szerintem amúgy az lehet, hogy ez a rituálé az életük részévé vált. beépült a napi ritmusba. mert nem tudom, hogy ennyi idõ után lehetséges e minden nap rendesen emlékezni rá, gyászolni. mondjuk lehet pont azért csinálják, hogy ne felejtsék el. vagy mert megígérték maguknak amikor meghalt, hogy mindig kimennek és úgy éreznék elárulnának valamit, ha meggondolnák magukat. esetleg ha kedved van megpróbálhatod kizökkenteni õket ebbõl, de csak ha úgy látod, hogy ez terhes nekik, hogy csak beleragadtak és nem veszik észre, de már tovább mennének. de csak óvatosan ha erõs a bizalom köztetek.
Amikor az édesapámat elveszítettem, akkor terapeutához jártam, aki nagyon sokat segített. Tudom, hogy õ azt mondaná rá, hogy nem normális, ha még ennyi év után is valaki napi rendszerességgel kimegy.
Utolsó! Nem csak az anyáról van szó, hanem az apáról is. A két másik gyereknek meg testvére, még akkor is ha meghalt, és ezzel gyanítom, hogy õk is tisztában vannak. Szerintem meg attól még, hogy kijárnak mindennap a temetõbe, túllehetnek a halálán, legalábbis tovább léphettek. Szerintem úgy érzik, attól még, hogy meghalt, az õ gyerekük, és rá is idõt szánnak mindennap, mint ahogy a másik két gyerekükre is. Én régebben a macskámhoz jártam ki évekig kéthetente, azért mert egyszerûen így éreztem jónak. Most is kijárnék, ha nem 230 km-re lenne. De amikor arra járok, mindig meglátogatom, pedig "csak" egy macska volt.
Igen normális. Ez olyan nekik, mint, másnak a napi fogmosás. Tartsátok tiszteletben, és ne kelljen soha, senkinek végigjárni azt az utat, amit õk járnak naponta.
Az hogy minden nap temetõbe mennek abszolút nem.
Márpedig szerintem nem az. Ha csak egyedül a gyászolót érint, akkor senkit nem érdekel, de ha ennek a példában említett nõnek vannak gyerekei, férje, akkor azok mit gondolnak? Vagy a kérdezõ által felhozott esetben. Én nem szeretnék ilyen anyának a lánya lenni, aki minden egyes nap temetõbe járkál, ahelyett, hogy az élõ rokonaival foglalkozna.
Na, meg a felejtést is megakadályozza, ha napi program ez a dolog. Így tényleg nem lehet továbblépni. Szerintem is pszichológus kéne nekik.
Szerintem nincs szörnyûbb dolog annál a világon, mint elveszíteni a saját gyerekünket!
Én nem csinálnám ezt, de ha nekik ez így jó...Nem tudom, nekem sok rokonom meghalt, anyun kívül nem is él már senki közelebbi rokon, de sose járok temetõbe. A temetésre elmentem aztán ennyi. Én nem értem ezt a temetõbe mászkálást, nincs ott semmi csak egy darab kõ, ahhoz meg minek mászkáljak? Inkább gyújtok egy gyertyát itthon ha nagyon szeretnék. 25/L
Abszolút normális. Mindenkinek másra van szüksége, hogy valahogy túlélje a gyermekének az elvesztését. Nekik ez a megoldás. Ez annyira belsõ, magánszférájuk, hogy még csak megjegyzést, észrevételt tenni sincs joga senkinek.
Nem normális. Igaz, hogy egy gyerek halálát nem lehet elfelejteni, de a halottat el kell engedni. Csoda, hogy a nagyobb gyerekek nem sérültek emiatt.
Barátnõm is elvesztette a fiát, lassan 10 éve. Nem utazik pár napnál tovább sehová, mert akkor nem tud kimenni a temetõbe, és ez neki fizikai, lelki fájdalommal jár. Normális? Neki igen. Nem tudja az, mi a fájdalom, kinek gyerekét nem borítja sírhalom.
Szerintem erre nem lehet olyat mondani, hogy nem normális. Õk így dolgozzák fel a fiuk elvesztését. Attól hogy van másik kettõ, még az õ hiánya bennük él. A nagymamám havonta legalább egyszer elmondja zokogva, hogy nincs annál borzasztóbb dolog, mint amikor egy anya eltemeti a gyerekét. Két nagybátyám 12 évvel ezelõtt halt meg ugyanabban az évben, néhány hónap különbséggel. Kimenni a temetõbe nem tud már hozzájuk mindennap, de amíg tudott ment és azóta is számon kéri, hogy friss virág van-e a sírjukon. Õ ezzel próbálta feldolgozni ezt a helyzetet, most azzal, hogy mindennap beszél arról, hogy neki valamikor 3 fia volt. Senkinek nincs joga elvenni tõle azt a kis békét, amit ez okoz neki ilyen tragédia után. Neked sincs jogod ítélkezni a sógornõd felett, amiért úgy gyászol és emlékezik a fiára, ahogy. Inkább légy hálás a sorsnak, hogy te nem tapasztaltad meg milyen eltemetni a gyermekedet és imádkozz azért, hogy soha ne is tudd meg.
azt hiszem elég sok mindenen átmentem már, huszonéves voltam mikor meghalt az anyu, majd a mama, de ha a gyerekemet elveszíteném (ezt még leírni is szörnyû) azt hiszem, azt nem élném túl szóval igen, szerintem normális ez a legnagyobb tragédia, ami embert érhet, és aki nem volt még ilyen helyzetben, az ne ítélkezzen egy ismerõs néni kb 75 éves, közel 40 éve vesztette el a fiát, a mai napig kimegy hozzá legalább hetente egyszer
Igen, normális. Az ember a gyermekét nem tudja elfelejteni..
Én csak azon csodálkozom, hogy hogy volt erre idejük?? 2 gyerek mellett... Persze, lehet, hogy nem 8 órát dolgoztak egy nap, hanem kevesebbet.
Nincs pontos definíció arra, hogy mi a "normális"...Az természetes, hogy nem felejtik el a gyereket. Ugyanakkor az, ha képtelenek feldolgozni a dolgot, azzal csak a saját életüket teszik tönkre. A szegény gyereknek teljesen mindegy, de õk képtelenek normális életre, ha nem tudják elfogadni a halált, és túllépni a gyászon...
A múlt héten egy 40-es hölgy ült mögöttem a buszon, aki egy ismerõsével beszélgetett. A hölgy elmondta, hogy az anyukája 20 éve halt meg, de azóta is kijár minden áldott nap a sírjához. Ott van, mesél, az õ lelkének erre szüksége van. Igazából baromira megható volt, hogy az érzéseirõl beszélt ezzel kapcsolatban, így nem gondolnám, hogy bárkinek is joga lenne ilyen érzésekre azt mondani, hogy "nem normális".
Állítólag sok síron van mindig friss virág... Persze ezekben az esetekben nem biztos, hogy ugyanaz a személy viszi ki, lehet, hogy családon belül megbeszélik, hogy mindig más megy ki a sírhoz. Nekem is fura, ha valaki állandóan kijárkál. De most jut eszembe, hogy pl. itt, nem messze mellettünk, van egy forgalmas út, ott is állandóan van friss virág a korlátnál, biztosan ott halt meg valaki. És már évek óta. Én nem ölnék bele ennyi energiát, idõt egy elhunyt szerettembe, de ha nekik így jó, õk tudják.
aki tudja milyen elveszíteni azt akit a világon mindennél jobban szeret, annak teljesen érthetõ és normális ha 10-20 év után is õrzi az emlékét. Nagynénémnek 25 évvel ezelõtt halt meg az akkor 9 éves fia. Szörnyû tragédia volt. Karácsony napján pont 24-én a fia a 2 évvel idõsebb bátyjával és a 4 évvel idõsebb nõvérével lementek játszani a jásztótérre fél órára. Minden karácsonykor így tettek, mert amíg lent voltak, addig a szülõk elõkészítették az ajándékokat, a karácsonyfát.. Utána lehet ünnepelni..Tomcsi egy ilyen napon véletlenül felakasztotta magát a fára. A sál beakadt és õ leesett.. Megfulladt. A nõvére találta meg.. Ennek 25 éve.. Mindannyian rendszeresen kijárnak a temetõbe. Nagynéném minden nap kimegy. A nõvére is hetente egyszer kimegy. Kiviszi egy szál virágot, kicsit rendezi a sírhelyet, majd puszit küld és megy a dolgára. Mi is kiszoktunk menni. Attól hogy a nagynéném minden nap kimegy, hogy a testvérek is hetente 1-2 alkalommal kimennek, teljesen természetes.

Ha este este 2-3 körül ittam akkor most délután 2-3 körül már kiment a szervezetemből?

a szonda kimutatja így fél nap után? nemtudom hogy vezethetek e.
gyakorikerdesek.hu

Legjobb: Itt egy kalkulátor. Üdv! http://www.hazipatika.com/topics/alkohol/calc

kérdésre adott válaszok
Ez a táblázat összefoglalja, hogy egy 70-80 kg súlyú felnõtt szervezetébõl mennyi idõ alatt szívódik fel az elfogyasztott alkohol. Elfogyasztott szeszesital - Várakozási idõ * 1dl peszgõ, vermouth - 2, 5 óra * 2dl asztali bor - 2, 5 óra * 5cl bitter - 2, 5 óra * 1dl desszert bor - 2, 5-3 óra * 5cl konyak, likõr - 2, 5-3 óra * 5cl vodka, whisky, gin, rum "kommers" - 2, 5-3 óra * 1 koktél, 5cl pálinka - 2, 5-4 óra * 0, 5l sör - 3 óra * 5cl "erõs rum" - 3-4 óra * 5cl "extra erõs rum" - 4-6 óra A jelölt idõtartamon túlmenõen mintegy 1-3 órás "plusz pihenési idõ" javasolt. http://www.google.hu/#sclient=psy&hl=hu&source=hp&q=alkohol+..

Hogyan tudnék megtanulni angolul hogy az megállja a helyét egy angol gimiben? Anyám már két éve kint él és aztszeretné ha kimennék 8. után tanulni, (szeptembertől leszek 8. -os) de 3-as vagyok belőle és félek. Korlátaim:havonta 1-2-szor juttok gép

a régi tankönyveim meg vannak csak mivel egyedül tanulok nem mindig értem.azokra is kíváncsi vagyok akiknek van valami tapasztalatuk ebben.
gyakorikerdesek.hu

Legjobb: Szia! Édesanyádnak igaza van. Kint ráhangolódsz a nyelvre a gondolkodásra. Kényszerítve vagy arra, hogy beszélj! Ne félj! Bátran vágj bele! Többet ér, mint egy intenzív nyelvtanfolyam. Sok sikert! Üdvözlettel: Földesné Mariann

kérdésre adott válaszok
Szia! Édesanyádnak igaza van. Kint ráhangolódsz a nyelvre a gondolkodásra. Kényszerítve vagy arra, hogy beszélj! Ne félj! Bátran vágj bele! Többet ér, mint egy intenzív nyelvtanfolyam. Sok sikert! Üdvözlettel: Földesné Mariann
ha nekem valaki azt mondja, hogy kezdjem a gimit angliába, akkor mentem volna egy kérdés nélkül. :D egyébként ne fél, könnyû nyelv, hamar belefogsz rázódni. addig is nézz filmeket/sorozatokat/mûsorokat angol nyelven, angol felirattal. :D

Családtag van kint külföldön? és nem rossz a hiánya? Annyira hiányzik a lányom, Kiment dolgozni Németbe egy céghez, és már nem láttam 3 hete.

Olyan rossz hogy nincs itt... A férjemmel és a fiam babájával vagyok.. legalább lekötöm magam.. 45N
gyakorikerdesek.hu

Legjobb: Mennyi idõs?

kérdésre adott válaszok
Nekem a mamám van külföldön. Ugyanis külföldi, csak anyum költözött magyarországra, és itt ment férjhez. A mamámat csak 2-3 évente látom, és van amikor évekig nem is tudok vele beszélni.:/ Persze telefonon azért lehetne, de az nem az igazi. Mondjuk annyira keveset látom, hogy fel se tûnik a hiánya.
2.-ik vagyok igen a telefon tényleg nem a legjobb, mi skype-on szoktunk beszélni, és ugye látjuk is egymást és az sokat számít.
Szia! Én is kinnt dolgozom a párommal már lassan egy éve, de mindig megyünk haza a családhoz 3-4 havonta. De borzalmas, hogy megtudja viselni az embert, én minden találkozáskor és búcsúzáskor sírok, és olyankor mindig az van bennem, hogy nem akarok vissza menni, de utána rádöbbenek, hogy muszáj! De szerencsére már jövõ év novemberében végleg hazamegyünk, már alig várom!!!
A kérdező hozzászólása: 23 éves. Telefonál, de az nem olyan..
Mi a két lányommal ugyanabban az országban élünk, de mások városokban, és egy évben 4-5-ször találkozunk csak, mert nincs rá lehetöségünk. Ez a felnötté válással jár.
Mennyi idõs?
25 éves lány vagyok kint külföldön. Épp tegnapelõtt jöttem vissza, végre hazamehettem 2 hétre. Mikor a repülõ felszállt, a szívem majd' megszakadt és csak sírtam és sírtam megállás nélkül. A családom hiánya nagyon rossz, 4 éve lakom külföldön, de nem lehet megszokni. Kicsit könnyebb már, de mindig hazahúz a szívem. :(