Egészség -Mentális egészség - 11773 db

Kell nekem pszichológus?

Úgy érzem, enyhe problémáim vannak, azonban ennél bosszantóbb, hogy nem tudok belőlük kikeveredni. Konkrétan párkapcsolatban mindig ugyanoda jutok, egyszercsak megunom az egészet és egyedül akarok lenni, úgy érzem, nem tudom önzetlenül szeretni a másikat hosszútávon. Munkámban sikeresnek látszom, azonban nem merek kockáztatni, stresszhelyzeteket messze kerülöm.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Nem tudom. Mindenesetre ha beszélni akarsz valakivel, akkor nekem írhatsz ( hm, mostanság mindenkinek ezt írom, egy kétségbeesett pedofilnak tûnök ).
Nem.
Én járok terápiára. A pszichológusom szerint az ember akkor szorul terápiára, ha valamilyen területen PROBLÉMÁT érzékel. Te ezt problémásnak érzed? Ha igen, akkor járj el, bajod nem lesz belõle. Azt mondják, terápiára nem a hülyék járnak. A hülyék ugyanis nem látják problémásnak a helyzetüket, és mások életét teszik tönkre ahelyett, hogy változtatnának. És még egy - lényeges - szempont: ha valaha szeretnél gyermeket, érdemes mielõbb elkezdeni dolgozni a kötõdési problémáidon, mert a szülõ-gyermek kapcsolatban is elõ fog jönni. És akkor a gyermekednek is kötõdési problémái lesznek... Ne add neki(k) tovább...

Szeretnék időpontot egyeztetni egy pszichológushoz, de még sosem csináltam ilyet, ez hogy néz ki telefonon? Mit kell mondani, meg hogyan? :S

Mit mondjak? Jónapot kívánok xy vagyok, rohadtul depressziós vagyok tudna adni egy időpontot?? :SS Nem tudom elképzelni.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
csak simán kérj idõpontot, nem kell indokolni! (az, h kinek milyen terápia hatékony, egyéne és problémája válogatja)
Miért kéne mondani bármit is az állapotodról? "Jónapot kívánok xy vagyok, {...} tudna adni egy idõpontot?" Ez így tökéletesen megteszi! Majd személyesen beszélgettek róla, miért kerested fel.
A kérdező hozzászólása: Utolsó, köszi. Nem tudom, olyan idegen ez nekem, hogy egy ilyen dolgot úgy kell elkezdeni mintha pizzát rendelnék.
A kérdező hozzászólása: Magánhoz akarok.
Háziorvos adhat beutalót.
Igen, ezt kell mondanod, rossz közérzet pl szeretnél idõpontot kérni.
Jól képzelted el. De nem mindegy, hogy a pszichológusnak milyen terápiára van képesítése, és van olyan is, aki nem terapeuta. - pszichoanalízis (hosszadalmas) - kognitív terápia (kevéssé hatékony) - hipnoterápia (elég hatékony) - transzperszonális terápia (hatékony) - integratív terápia (rendkívül hatékony) Rajtad áll, hogy melyiket választod
A kérdező hozzászólása: Telefonon kell hozzá bejelentkezni.

Mi értelme úgy az életnek, hogyha a legtöbb, amit esetleg össze tudok hozni, az egy középszerű állás, középszerű fizetéssel, és az azon vásárolt középszerű tárgyak?

Ha az emberi kapcsolatokról nem beszélünk, mert senkihez nem szeretnék közelebb kerülni. Nem jártam jól velük eddig, és nincs rá garancia, hogy ez változna, úgyhogy egyáltalán nem hiányzik ez nekem.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Így valóban nem sok, ezért kell arra törekedned hogy többet összehozz.
Ezek szerint téged csak az anyagiak érdekelnek? Nem hiszem... Emberi kapcsolatok nélkül nem csoda, ha kiürült az életed. Erre a területre kéne rágyúrni. Elhiszem, hogy sokat csalódtál az emberekben, de hidd el, megérné adni nekik egy újabb esélyt. Vannak nagyon rendes emberek is.
#7 hidd el vannak mély és tartalmas emberi kapcsolatok. Nekem pl van pár fantasztikus barátom. Attól hogy nem sikerült eddig még ne hidd el, hogy nincs is ilyen és egyedül vagyunk. Persze egyedül is lehet jó, de ha érdekelnek mások, akkor keress tovább.
Az életnek sokféle értelme van. Az emberi kapcsolatok az egyik. Elég fontosnak szokták nevezni, lévén az ember ugye alapvetõen társas lény. Az elkerülõ kötõdési egy elég gyakori és ismert kötõdési zavar. Kétféle lehetséges kezelési módja van a szakirodalom szerint: 1. pszichoterápia 2. baromi mázlid van, és találsz egy olyan embert, aki elfogad és szeret, úgy, ahogy vagy, és mellette megtanulsz bízni és kötõdni Persze van egy 3. út is, amit most csinálsz éppen, ezt úgy hívják, hogy racionalizáció (ez egy ismert elhárító mechanizmus). Vagyis megmagyarázod, hogy neked valójában nincs is szükséges kapcsolatokra. Ez ideig-óráig mûködik, aztán valami más úton-módon tör elõ, pl. valamilyen pszichoszomatikus betegség, depresszió, pánikrohamok, vagy hasonlók formájában szokott általában. Szerintem jobban jársz, ha az elsõ két lehetõség közül választasz inkább.
menj el bungejumpingolni, vagy ejtõernyõzni és megtudod mi értelme van élni...
Az utolsóval értek egyet.Van már élettapasztalatomés az emberi kapcsolatok-hahaha.Egyetlen emberi kapcsolat az amit érdemes megpróbálni:gyerek.Kiürült az életed...kacagnom kell, meg hogy ez hiányzik..akit nem ér igazán mély csalódás tényleg így gondolja.de az élet nem errõl szól.Arról, hogy saját erõdbõl talpon maradj, és igen, egzisztenciálisan próbálj minél többet kihozni magadból.Próbálkozni kell, hinni benne, nem hátrány, ha hívatásod van, amivel keresni is lehet.Középszerû..?Abból is e legjobbat, nekünk legértékesebbet kell választani, és akkor nem érezzük középszerûnek, ....egy idõ után, mert meg lehet szokni, hogy lemondunk a luxusról...Fel a fejjel!Egészség legyen..
Szerintem nem a közpészerû élettel van neked gondod, ha teli lennél pénzzel, véleményem szerint akkor sem éreznéd jól magad a bõrödben... Valami más itt a hiba, gondolkodj el rajta!
haha, mégis mit vársz, hogy más mondja majd meg neked, hogy mi értelme. Tessék szépen rájönni magad :) Próbálgass, keress, kísérletezz. És ne légy gyáva légyszíves.

Milyen pszichés betegségem lehet a szociális fóbián és depresszión kívül?

A szociális fóbiám kb. 1 hónapja erősödött fel (iskolát váltottam), előtte is voltak enyhe tüneteim, de nem volt annyira vészes, hogy fizikailag is rosszul legyek. Az új suliba viszont nagyon rossz lett, rosszul leszek, hogyha sok ember vesz körül. Mert ők teljesen idegenek.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Szerintem szimplán csak kamasz vagy, minden ember átmegy ezen a fázison, csak a mai gyerekeknek már túl sok hülyeséggel tömik a fejét. Egyik ismerõsöm azért nem enged a gyerekeinek kutyát tartani mert valahol azt olvasta hogy betegek lehetnek tõle. Az emberek fejét teletömik hülyeségekkel, aztán elkezdenek minden túlagyalni és analizálni, és saját maguknak generálják a gondot. Szimplán csak sz*d le a világot és ne törõdj mások véleményével, akkor jól fogod érezni magad. :)
Szerintem is az elsõnek van igaza, de ha tényleges fizikai tünetei vannak a szorongásodnak, rosszul leszel meg ilyenek, akkor érdemes egy orvost, pszichológust felkeresni. Nem hinném, hogy pánikbeteg vagy, de ezt csak szakember tudja megállapítani. Azt lehet, és kell is kezelni. Ha nem vagy az akkor meg az elsõ tanácsát fogadd meg.
A kérdező hozzászólása: Elnézést, hogy néhol hülyeséget írtam, eléggé ki vagyok merülve. Remélem, azért nagyjából érthetõ lett az írásom

Mit tehetek, hogy megnyíljon előttem?

A barátomal 2 hónapja vagyunk együtt, de már évek óta barátok vagyunk. Nyáron elhunyt az édesapja, azóta nagyon megváltozott, ami persze érthető. Zárkózott, nem tud megnyílni, és nem tud felszabadultan beszélni/viselkedni. Aggódom érte, és félek attól, hogy ráfog menni erre a kapcsolatunk is, bár én nagyon igyekszem, de őt semmi nem érdekli. Mit tehetnék, hogy megnyíljon előttem végre. (Velem nyilván felszabadultabban beszél, mint másokkal, de még is). Hogyan segíthetek neki feldolgozni ezt az egészet, ha semmit nem akar, semmihez sincs kedve?
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
A kérdező hozzászólása: Próbáltam azt is, hogy jókedvû vagyok, kedveskedek neki. Néhány napig javult a helyzet, aztán megint semmi... És nagyon rossz, hogy kitartok mellette, de közben kb nem is kapok szeretet tõle..
milyen volt a viszonya az apjával? nem lehet, hogy valami feldolgozatlan volt köztük?
A kérdező hozzászólása: Nagyon jó viszonyban voltak, nagyszerû ember volt. Sok hangulatváltozása van, amit sokszor nehezen, lehet hogy néha rosszul is kezelek, de igyekszem. Tudatom vele, hogy bármi van mellette állok.
Semmiképp ne tolakodj, és ne vedd rossz néven, ha nem beszél, de biztosítsd afelõl, hogy rád mindig számíthat. Nagyon sok türelemre lesz szükséged.
hát, akkor nem könnyû. Még azt mondanám, hogy érezd jól magad és akkor hátha ez átragad rá is. De lehet azt meg bántásnak venné, hogy õ szenved te meg jól elvagy. Szóval nem egyszerû. De azért szerintem az biztos, hogy ha a te kedved is elcseszõdik, akkor neki is még nehezebb lesz kiszakadni ebbõl.
A kérdező hozzászólása: Én éreztetem vele, meg megértem, de nagyon rosszul esik nekem is, hogy semmibe vesz szinte.. ezért aggódom, hogy ráfog menni a kapcsolatunk. Szerintem én sem viselhetem el örökre ezt
A kérdező hozzászólása: Tovább nem próbálkozom már. EGÉSZ IDÕ ALATT MEGCSALT... teljesen összetörtem....
Idõ kell neki és az hogy mellette állj. Éreztesd vele hogy számíthat rád, mellette vagy.
A kérdező hozzászólása: Igen mondtam neki többször is, ilyenkor csak azt kapom, hogy ne hisztizzek mindig, pedig tök nyugodtan mondom neki. Egy hete kb. mondtam neki, hogy sürgõsen kell beszélnünk errõl, elmondtam neki mindent, ami zavar, és hogy én ezt így nem tudom/akarom folytatni, elkezdett könnyezni és mondta, hogy neki nem változtak az érzései irántam, még mindig nagyon szeret, meg elkezdte, hogy miért ilyen(nem tudja feldolgozni). Aztán még beszélgettünk utána még más dolgokról is, és amikor elköszöntünk egymástól, mondtam neki még egyszer, hogy döntse el, hogy mit akar, mert így semmi értelme. De este megint ugyanúgy viselkedett... Nagyon rossz, hogy egyszer teljesen jól elvagyunk 1-2 napig utána meg napokig semmi. Persze megértem õt, és mellette állok meg minden, de szerintem nekem sem kell tûrnöm a végtelenségig...
Sok-sok türelem és még több idõ!!
Szomorú. Azért szerintem te szépen jártál el végig. Így tovább :)
Valahogy utaltál neki arra, hogy ez terhel téged? Mert az is lehet, hogy egyszerûen eszébe se jut ez, hogy a gyászának lehetnek ilyen következményei.

kérdésre adott válaszok
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Én is csak saját tapasztalatból tudok beszélni. Én 2008 végén kezdtem, és elég durván vagdostam magam évekig. Különösebben nem a hangulatom befolyásolta, hogy mikor vágjam meg magam, mert az állandóan rossz volt. Szinte mindennapossá vált a vagdosás. Minden vágás elõtt volt bennem egy kis félelem, hogy fájni fog, de ehhez hamar hozzászoktam, és egyre mélyebbeket vágtam. Fantasztikus érzés volt. Gyönyörûnek láttam. Jó érzés volt tudatni magammal ilyen szinten is, hogy valóban sebzett vagyok, olyan, aki segítségre szorulna, de nem látja senki. Ahogy folyt belõlem a vér, arra gondoltam, hogy így távoznak a lelkembõl a problémák, és egy kis idõre megnyugtatott, kiléphettem a valóságból. Ki kellett törnie a benti fájdalomnak, hogy könnyebben tudjam cipelni a terheimet, és ez lett az én kis titkom. Élveztem azt, hogy ki kellett találnom valami hazugságot testnevelés órákon, hogy miért van állandóan bekötve a kezem, élveztem, hogy tudom uralni magam, és egyre több fájdalmat vagyok képes elviselni, élveztem azt, hogy gondozni, kenegetni, kötözni kell. Persze rettentõen akartam, hogy végre valaki felfigyeljen rám, hogy érdekeljen bárkit is, de mikor anyám is megtudta, nem tett semmit. Mikor rájöttem, hogy tud róla, akkor már egy éve tudta, és közölte, hogy úgy gondolta, hogy ezt a problémát magam megoldom... Ma már nem csinálom annyira komolyan, csak akkor mikor rám jön a vagdoshatnék, de akkor sem vágom tele az egész karomat mint régen.
nekem az szokott a fejembe lenni hogy senki se szeret, apám halálos beteg stb. szóval az ilyen szar dolgok... azért teszi ezt valaki mert mikor utána érzi a fájdalmat és lassan eláll a vérzés eszébe jut hogy minden megoldódik egyszer úgy ahogy a seb is összeforr... legalább is nálam ez így van..
én tervezem, hogy veszek egy boxzsákot, hogy azon tudjam kiadni a gõzt, mert mégis jobb, mint hegtetkókat gyártani vagy szétverni a falat :D
nekem az, hogy bacca meg, ez fáj. legutóbb lemezdarabolás közben vágtam meg magam.
Hát, lehet, hogy hülyén hangzik, de én akkor karmolom meg néha magam, amikor mérges vagyok, vagy sok bennem a feszültség amúgy is, és így kitör belõlem, és úgy érzem legszívesebben megvernék valakit vagy összetörnék valamit de ezt nem teszem mert utána sajnálnám a tárgyakat, mert nem õk tehetnek róla. Ez nálam így hirtelen jön, nem gondolkodom a következményeken, pedig jó lenne, mert már volt pár mély sebem.
A kérdező hozzászólása: Akkor ez egy 'betegség', 'idegbaj' (már bocsánat a hóhasználatért)? Én is megvágtam magam régen, de csak néhány heg maradt vissza belõle (mondjuk mikor azt abbahagytam, elkezdtem ütlegelni magam, az se jobb, lehet) de egyik eléggé szembetûnõ az alkaromon és nagyon szeretnék oda tetoválást, hogy ne is lássam, csak anyum nem akarja, pedig hát közeledik a 23. szülinapom.. :/ Sajnálom, hogy ti is szenvedtetek.
Nálam ez düh alapon megy. Mikor úgy érzem szét esek és elvesztem a kontrollt (néha tényleg félek hogy egyszer megütök valakit). Ilyenkor karmolom magam és ez segít a földön tartani, ahogy egyre vékonyabbnak érzem a bõrt az ujjaim alatt. Érzem hogy itt vagyok és sokkal határozottabban lehet érezni a fizikai fájdalmat, mint a lelkit. Azt könnyebb behatárolnom és elviselnem. Csak itt is az elkövetkezendõ napok a húzósak, mert megmaradnak a nyomok és mindenhol véraláfutásos a karom .....

kérdésre adott válaszok
*fel tárni = feltárni
Borderline, paranoia, szorongásos zavarok, alvászavarok.... Anyám major depresszióban szenvedett, a mai napig nem jött helyre teljesen. Ez teljesen megbélyegezte a gyerekkoromat, kamaszkoromat, aztán az egész életemet. Olyan lettem, mint anya, apám ezért elutasító lett velem, elítélt, mert azt hitte, ez majd mindent megold. Ennek következtében az emberi kapcsolataim teljes tönkremenését eredményezte. A nagytatám az egyedüli szerettem, aki a halott nagymamámat látja bennem (tényleg nagyon hasonlítok rá), de nem bánom, mert legalább szeretetet kapok. Tele vagyok fóbiákkal, vagdosom magam, és egy valakibe kapaszkodok: a legjobb barátomba, aki szinte teljesen tünetmentesít. Vagyik inkább eltompítja a tüneteimet.
Én kb. 14 éves korom óta érzem a tüneteket. nem tudom mi váltotta ki, egyik napról a másikra vettem észre. Amúgy sokan bántalmaztak.
Hisztrionikus vagyok. 2 dolgot sikerült fel tárni: anyám kettõs kommunikációt folytatott (ez kb. 1 éves koromra meghatározta a késõbbi kötõdési, kommunikációs mintázataimat), majd kora kamaszkortól az apám elutasítóan viselkedett velem (ez pedig a férfiakhoz való viszonyomat határozta meg). Társuló problémák életem során eddig: súlyos depressziós epizódok, pánikbetegség, önértékelési problémák, szexuális zavarok.... A tünetek késõ kamaszkorban, fiatal felnõtt korban jelentkeztek, és azóta (20 éve) folyamatosan fennáll, bár voltak jobb idõszakok is.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm!
Borderlineos voltam. A szüleim állandó veszekedése miatt alakult ki… Anorexiám volt, vagdostam magam, kétszer majdnem sikerült megölnöm magam. Két év alatt kigyógyultam, rendbe jött minden, mostmár inkább hippi vagyok, csak sajnos füves lettem… :D Akinek bármi baja van, higyje el, meg fog gyógyulni! Semmi gyógyszer nem kell, csak egy ember, aki mindig melletted van, meg akaraterõ. Drukkolok mindenkinek. :) )
Többszörösen hasadt személyiségem van 3 éve. Nálam gyerekkori trauma váltotta ki.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat!
Érzelmileg labilis személyiségzavarom van. Nézzük sorban: - Mi váltotta ki? Szexuálisan bántalmaztak és megerõszakoltak gyerekkoromban. - Nagyjából mennyi ideje van meg? 4 éve - Vannak-e mellé társuló más egyéb mentális betegségek is? Anorexia, bulímia, OCD, pánikzavar, poszttraumás stresszzavar, bipoláris affektív zavar.

Úgy érzem pszichésen nagyon megviselt az élet, gyengültem van ilyenkor valamilyen gyógymód?

Egyébként orvosilag minden rendben,csak pszichésen vagyok nagyon gyenge mostanában erre keresek most valamilyen megoldást.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Nézd meg a Youtube-on az "Út a nyugalomhoz, a lelki egészséghez" címû sorozatot, találsz közte megoldást.
Pihenj és lazíts amikor csak tudsz.Ebben az idõszakban csak magaddal foglalkozz, ne agyalj máson.
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat!

kérdésre adott válaszok
nem minden leütés jár eszméletvesztésel
A kérdező hozzászólása: De azért vannak ám hullámvölgyek Gyógyszeren élek és mellette naponta kábítószerezek Belemenekültem ebbe az egészbe És jó így élni Iskolába járok és 4-es tanuló vagyok Vág az eszem mint a borotva Még a legyen ön is milliomosban is benne voltam Elvittem 800 000-et
Nagyon sajnálom! :-( Amúgy miért hagytad ott a pszichológust?
Azért egyes válaszolók milyen kedvesek... szégyen. Kérdezõ! Keress egy másik pszichológust, ha az elõzõvel nem voltál elégedett! Semmiképp ne menekülj a kábítószerezésbe, az nem segít, csak rosszabb lesz, és a végén még drogelvonóra is szükséged lehet... Nagyon nehéz lehet feldolgozni, amit átéltél. Kitartást kívánok hozzá!
Konkrétan hogy történt egyébként a "bántalmazás"? Csak nem a tanárod volt? (Próbáltál védekezni?)
Bocs a hozzászólásért, mindig elfelejtem, hogy a kérdõjel a kérdésben nem azt jelenti. Ha tényleg bántalmaztak, szívesen beszélgetek veled, és ha tudok segítek.
A kérdező hozzászólása: Mért lennék bizonytalan Ha szerinted kamu a kérdés akkor nem kell ideírni Ennyi Leütöttek és leszoptak ez a nyers igazság Meg voltam kötözve Semmit nem tehettem
Kicsit kifejthetnéd! Most meleg vagy vagy biszex?
Biztos cigó
leütöttek és leszoptak :DDDDDD takarodj te köccsög
Szia! Vasárnap reggel Csepelen, , délután Kispest terminálnál leszek. Ha akarod írj privátot.
akkor JÓ!! a 6 után egy kicsit megnyugodtunk.
Ha leütöttek mégis honnan tudod hogy mi történt?
Kamu! Akit megerõszakoltak, az nem lenne ennyire bizonytalan hogy mi is volt
Én szívesen meghallgatlak :)
A kérdező hozzászólása: Ki lenne meleg? Ki lenne biszex? Nekem mindenem a csajok Ezt a kérdést is csak azért írtam ki hogy netán találok vmi olyasvalaki csajt aki hasonlókon ment keresztül találkozunk beszélgetünk netán összejövünk Egy olyan csajt keresek aki teljesen megért
+s
A kérdező hozzászólása: Férfi tette! Egy rohadt mocsadék de ennek már 4 éve. Már majdnem feldolgoztam csak még egy kicsi hiányzik. Még nem bosszultam meg de meg fogom. Most csak kedvet kaptam ahhoz hogy vkivel beszélgessek errõl ha már a pszichológust otthagytam
A kérdező hozzászólása: Mert már jobban vagyok és nem érzem úgy hogy szükségem lenne rá. Tényleg jobban vagyok és olyan jó olyan jobb élni is Minden jobb lett Talán lehet meg sem bosszulom Talán azt is elfelejtem Távol álljon tõlem minden erõszakos cselekvés
keresni kéne egy JÓ lélekgyógyászt.. elég nagy a baj.
A kábitószer a legrosszabb megoldás. Ujra kiszolgáltatott leszel és elveszted az önkontrolod.Ha beszélgetni akarsz bármikor szivesen. Két gyerekes családanya és szociális szakember vagyok.A modszered arra jó hogy homokba dugd a fejed, a valós lelkinyomást meg elkendõzöd.Bár a leg célra vezetõbb kétségtelenül az ha kiadod a fájdalmad Nem bosszú ami enyhiteni fog ezen. Gondolj arra milyen lelki torzulás lehet ebben az emberben Ezek az emberek szánalmasak betegek a társadalom perifériáján élnek legtöbbször.Ha ugy döntesz hogy megér pár email váltást üzenj privát üzibe küldöm a cimet. Erõt kitartást kivánok
nö v fèrfi tette?
Nem tudtad feljelenteni az elkövetõt? (vagy tán nem is ismerted)?
legyen ön is milliomos megszunt! Ez is egy kamukèrdés
Hát egy ilyen kérdés után kedvet kaptam hozzá, hogy találkozzunk :) Fejtsd ki ezt a kérdést szerintem, ha normális válaszokat szeretnél.
Szia! Ha van kedved hozzá, szívesen beszélgetek Veled errõl. Már sajnos történt ilyen a családomban és sikerült túllépni rajta. 54 éves vagyok, tehát én már csak tanácsot adhatok. Szívesen segítenék, mert az ilyen állatot csak elítélni lehet.
A kérdező hozzászólása: Innnen is látszik hogy nem nézel tévét Ismétlés az még megy és 1 éve még forgatták te pcsfej

Mit tudnék tenni ellene?

Egyszerűen vágyok a halálra. Kíváncsi vagyok milyen is lehet az élet után. Depressziós vagyok,járok pszichológushoz is,de a depresszióm nem múlik. Sokat gondolok az öngyilkosságra.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Bár én a depresszió enyhébb formájában "szenvedek", de emellett van egy kis - nagy - személyiségzavarom is. Nekem is volt egy hasonló több éves ilyen korszakom, és meg is próbáltam tenni a dolgot. Õszintén szólva, nem tudom mit lehet ellene tenni. Próbálj értelmet keresni az életednek, erre teljesen jók abszurd dolgok is - szerintem. Elég nehéz az ilyenbõl kilábalni, de már több ezer embernek sikerült, nos akkor neked miért ne sikerülne ?! Tedd azt amit szeretsz, ha lehetõséged van rá.
Hallgass az elsõ válaszolóra, ha megtapasztalod Isten szeretetét, másra nem is fogsz vágyni. Az öngyilkosság a létezõ legrosszabb dolog amit tehetsz magaddal, és nincs belõle visszaút. Ne légy hálátlan, és ne dobd el magadtól a legszebb dolgot amit ember kaphat!
A depresszióból meggyógyulni nehéz, de meg lehet! Jó, hogy jársz pszichológushoz! Én hallottam olyat, aki Istenhez fordult és úgy gyógyult meg. Keress egy közösséget. Ezek a közösségek (refrmátus, katolikus) nagyon befogadóak, megértõek. A lényeg, hogy próbálj meg nem bezárkózni, még akkor sem, ha minden perc gyötrelem.