Emberek -Magány, egyedüllét - 485 db

Nem tudom mit kéne tennem, valaki?

Az osztálytársaim folyton szekálnak, de ha valami balhé van akkor azért könyörögnek, hogy ne köpjem be őket. DE ha valamiben nem vagyok partner akkor meg piszkálnak. Szüleim nem értik meg, hogy nem szeretnék ebbe a suliba járni, mondván " Ne legyél kibúvó ez egy jó kis osztályközösség!" Tavaly amikor azt találták ki hogy lógjunk angolról, én nem szerettem volna és lementem a terembe. Utánam jöttek és meghúzták a hajamat meg kirángattak a teremből. Szünetekbe hogy elkerüljem ezeket az incidenseket a könyvtárba menekülök. Ha azonban nincs nyitva a tanári elé megyek. Sajnos tudom , hogy milyen pletykákat terjesztenek rólam, és ez nem esik jól!De tőlem várják hogy odaadjam a leckéimet ha meg nem adom nekem esnek. Nem tudom mi bajuk, talán az hogy nincs facebookom vagy logopédiára járok, vagy hogy nem szeretem a pop zenét. DE ha valamit mondok hogy nem kéne akkor meg kigúnyolnak hogy tanárok kedvence meg mintalány-nak hívnak. De nem szólok egy rossz szót se, nem akarom hogy rosszabb legyen. Szinte minden este álomba sírom magam mert már azt se tudom kihez forduljak. Elegem van. Valaki? 13/L
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
állj ki magadért, ne hagyd hogy pár idióta tönkretegyen különben beleõrülsz, mond meg nekik hogy eleged van abból hogy csicskásnak néznek, ne lássák hogy sebezhetõ vagy mert annál jobban piszkálnak, ne is ad oda a házidat nem éri meg, ebben a patthelyzetben döntened kell vagy velük vagy ellenük ha velük vagy akkor csináld mindennek az elenkezõjét ha nem állj a sarkadra
Nagyon buta szüleid lehetnek:( Engem is mindig így bántottak, de egy idõ után nekiálltam verekedni és abbahagyták. Javaslom neked is. Amúgy én is jó tanuló voltam akkor és nem utáltak meg emiatt a tanárok. Bár ez egy igen gyenge iskola volt. Amúgy én úgy kerültem el mindig ezeket a vadbarmokat, hogy mindig az utolsó utána pillanatban mentem be a terembe. Rossz élmények voltak ezek, de tanulságosak.
Szerintem magyarázd ezt el a szüleidnek olyan õszintén és pontosan, ahogy itt is leírtad, akkor biztosan meg fognak majd érteni és segíteni fognak. Ezen kívül menj el egy pszichológushoz, "erõsítsd meg a lelked" és állj ki magadért, esetleg osztályfõnöki/más tanári segítséget is bevonva. Szerezz barátokat iskolán kívül, úgy majd egyszerûbb lesz kitartanod. :)

kérdésre adott válaszok
17 ig így gondoltam ha az szàmít...
mindenki egyedül hal meg, ezt már rengeteg író/költõ kitárgyalta...
Akkor mi a gond? Élni vagy halni akarsz? Netán Hamletre vársz....hogy megválaszolja?
Az ember egyedül születik és egyedül hal meg. Ezzel együtt, én inkább nem akarok zokogó rokonságot magam köré. Szeretnék gyorsan, méltóságomat megõrizve elmenni, lehetõleg a legkisebb fájdalmat okozva a körülöttem élõknek. Persze ez sajnos nem kívánságmûsor... Támogatom az euthanáziát, épp emiatt.
Igen, pedig nagyon fiatal vagyok még. Több mindenkinek tetszem, de én nem ezért gondolom… Hanem mert akit szeretek nem tudom hol van és semmi elérhetõsége nincsen… 3 éve senki nem tetszett, 3 éve vesztettem el… Na, mindegy
jó tudni hogy nem vagyok(vagyunk) egyedül (ezzel)
Igen. Félek is ettõl, de sajnos nagy az esélye, hogy ez vár rám. Nem vagyok már fiatal, tehát nem tini-hóbort ez a gondolat.
Igen. Én úgy akarok meghalni. Volt egy barátom, akibe szerelmes voltam, jártunk 3 évig, aztán meghalt. Azóta depressziós vagyok. Minden nap meg szeretnék halni. Miért nem teszem most? A barátom mielõtt meghalt, azt mondta, hogy éljek boldogan.
Mindenki egyedül hal meg, csak vannak olyan emberek akiket megsiratnak és elkísérnek az utolsó útjára.
20 éves vagyok. És teljesen biztos vagyok benne, hogy az egész életem a magányról fog szólni
Eddig úgy néz ki, de nem úgy érzem, hogy ez fog történni. Nem akarok egyedül meghalni.
Tömeges elhalálozáshoz jelentkezõket keresek. Ingyenes részvétel egy tömegszerencsétlenségben! Fakultatív temetési rendszer! Ha még sem így gondoltátok akkor, ismerkedjetek, hogy ez a veszély ne forduljon elõ. Valakinek örömöt szerezhetsz a haláloddal, ismerkedési oldal!
Igen sajnos ez van.
Nem. Én tudom, hogy így fogok meghalni.
TE hányad-magaddal szeretnél meghalni?
Biztos vagyok benne, hogy egyedül fogok megöregedni. Ez van.

Egyedül maradtam barátok nélkül a családom széthullott. Nincs életem nem tudom, hogyan tovább bőv. Lent (? )

a családom széthullott, a barátaim már családot alapítottak így egymagam vagyok. Semmi vonzó nincs a külsőmben és mivel állandóan egyedül vagyok egyre megkeseredettebb leszek és emésztem fel magam. Ismerkedni nem tudok hol, nem járok bulizni és már nincs is kikkel, erre egy lapáttal rátesz az is, hogy depressziós vagyok amit ügyesen titkolok de egyszerűen nem bírom már. Mitévő legyek?
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
van úgy hogy hiába próbálkozik az ember.... hiába akar kilépni a helyzetbõl, hiába akar jobb és boldogabb életet. A sors, vagy valami más megakadályozza benne, és újabb akadályokat gördít elénk az élet. Próbáltam változtatni, de egyik csalódás után, jött a másik :( ha nem lenne a fiam már rég feladtam volna..... csak azt szeretném mondani, hogy Te ne add fel. Lehet, hogy nehezebb lesz mint gondoltad.... lehet hogy elsõre nem fog sikerülni. de nem szabad feladni. És tudom, hogy az elhatározás és az elsõ lépés megtétele a legnehezebb. Fiatal vagy, nincs elkötelezettséged még, bármit megtehetsz. sok sikert! 36/L
..én tudom a megoldást a problémádra, sajnos ide nem irhatom, mert sokan megfognak kövezni érte, hogy nincs igazam..
A kérdező hozzászólása: és mivel állandóan egyedül vagyok egyre megkeseredettebb leszek és emésztem fel magam, a belsõm sem vonzó (ez lemaradt)
Ez most egy kicsit hülyén fog hangozni. De ha nullán vagy az nem probléma, hanem lehetõség. Mivel alapjáraton van az életed oda tudod fejleszteni ahova akarod. Semmi sem korlátoz abban, hogy elérd a céljaid. Keress valamit ami boldoggá tesz és indulj el azon az úton ami annak eléréséhez vezet. Idõvel találsz majd olyan embereket akik hasonló utat járnak mint Te. Így nem leszel egyedül. Elõször laza kapcsolatokat alakíts ki. Nem kell feltétlenül bulizni menni (ha nem akarsz); ezt meg tudod tenni akár interneten is. Fórumokon, chaten stb. Lényeg, hogy minél több embert ismerj meg. Ez azért jó mert abból már tudsz "szûrni". Meg tudod találni azokat az embereket akikkel leginkább megfelelnek az elvárásaidnak. Sok sikert és fel a fejjel!
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Az ember néha mélypontra kerül, és néha minden összejön, felfordul, széthullik az addigi kisvilág. Normális ember ilyenkor szomorú és tétova, talán még kétségbe is esik. Ez nem depresszió, hanem egyszerûen csak hullámvölgy - benne van az élet természetes ritmusában. Ha folyamatosan csak 'jó' lenne az életünkben, nem éreznénk annak, ugye érted? Az, hogy nincs vonzó a külsõdben, a Te megállapításod (egyenes következménye annak, hogy most nem szereted magad). A család, amelybõl jöttünk, elõbb-utóbb széthullik (a testvéreink felnõnek, a szüleink meghalnak), a barátságokat az azonos élethelyzet, sorsközösség szüli. Az élet lényege a mozgás, a változás. Te most változás elõtt állsz. Az egyedülléted alatt megtervezheted, milyen ember akarsz lenni... és tudod mit? Kezdj el úgy csinálni, mintha MÁRIS olyan lennél! :) Keress olyan csoportot, ahol olyasmit csinálnak, ami érdekel téged (tényleg, mi érdekel?), és lesz társaságod.
A kérdező hozzászólása: nyugodtan írd le :)
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); ...és még szögbe is léptél. Na komolyan, tudom mirõl beszélsz, és épp ezért tudom a "megfejtést" is: ne sajnáld ennyire magadat. Nem fog jönni senki, aki megoldja a problémáidat, magadon kell segíteni. Senki nem fog bekopogni, hogy "lakik itt egy normális fiú/lány?" neked kell alkalmat teremteni az ismerkedéshez. A depresszióddal gondolom saját magadat diagnosztizáltad, máskülönben nem lenne kezeletlen. A téveszméid gondolom a korodból fakadnak, ismerkedni nem csak bulikban lehet, sõt, ott lehet a legfelületesebb kapcsolatokra szert tenni, továbbá a külsõnek nem sok szerepe van a barátságok kialakításában. Kezdj el sportolni, az önbizalmat ad, a külsõdet is formálja és az elsõ remek lehetõség hozzád hasonló érdeklõdésû emberekkel megismerkedni. Ülhetsz egymagad szomorkodva, mert minden rossz, csak az nem visz sehova, változtass, tegyél magadért, és ne gondold, hogy a világ ellened van, vagy hogy van bármi, ami erõsebb nálad. Ha ismerkedni akarsz, akkor igenis lépj ki a kibäszott komfortzónádból, hívd el egy kollégádat/évfolyamtársadat kávézni, iratkozz be tanfolyamokra, emberekkel kapcsolatot teremteni csak emberek között tudsz, a lakásban szomorkodva nem. Ha lehangol a külsõd, akkor változtass, mi tart vissza a fodrásztól, a fogfehérítéstõl, a tudatos táplálkozástól és az edzéstõl? Értem én, hogy az elsõ lépés nagyon nehéz, de akkor is emeld meg a segged és kezdj el tenni a jövõdért, mert amíg te nem változtatsz, addig körülötted sem fog változni semmi.
Nem titok, mennyi idõs és milyen nemû vagy , kedves kérdezõ? 18 körüli fiúnak saccollak, de csak tipp.
Ne panaszkodj csak rosszabb lesz , keress barátokat , akik olyanok mint te de ne sajnáld ennyire önmagad , és próbáld élvezni az életet :) ) És kapd össze magad :) Legyen egy kis önbizalmad , valamiben biztos jó vagy!:)
A kérdező hozzászólása: köszönöm
A kérdező hozzászólása: köszi a válaszokat, nem önsajnálat csak nem tudom hogyan tovább, a depressziót nem én találtam ki gyógyszereket is kapok rá. jól hangzik, hogy arra építhetem az életem amerre szeretném de nekem igazából csak 1-2 igazi barátra van szükségem
Egy cipõben járunk tesó :) annyi külömbséggel, hogy nekem még a családom eggyütt van egy ideig ...
A kérdező hozzászólása: NEM SAJNÁLOM MAGAM!
A kérdező hozzászólása: 21 múltam fiú vagyok

Lenne erre valami magyarázat? Pszichológiai vagy bármi?

Régóta az az érzés van bennem, hogy egyedül akarok lenni egy albérletben hetekig és ki sem mozdulni. Telefon és minden elérhetőség mellőzésével. Totál le akarom inni magam napokon keresztül és semmit se csinálni csak olvasni és zenét hallgatni, gondolkodni... Nem akarok emberek közt lenni. Hasonló érzés, mint mikor egy író elvonul a világ elől, hogy semmi ne zavarja egy regény megírásában.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Szerintem végkimerülésben szenvedsz. Nálam is ez van, huzamosabb ideje ér a stressz, még ezt a hetet kell kibírnom, de nehéz. :/ Utána valahogy ki kéne pihennem magam, de valami intenzív kéne, én is szívesen elvonulnék valahova.
Én ezt már megtettem, igaz, csak 3 napig. Befizettem páromat egy wellness-hétvégére a hugával, én meg 3 napig füveztem, ittam, zenét hallgattam és gondolkodtam itthon, egyedül. Szerintem néha kell ilyen az embernek. Mások szórakozóhelyen eresztik le a gõzt, én meg így. Ezzel legalább senkinek sem ártottam, magamon kívül. (:
Hasonlóan èrzem magam.Èn arról àlmodom hogy lakatlan szigeten vagy valami Isten hàta mögötti helyen laknèk.Nálam ez attól van hogy külföldre költöztünk 2 kisgyerekkel ès nagy a nyomàs rajtam.Iskola munkahely idegennyelv.Biztos a te életedben is van olyan amire màr azt mondanàd hogy ELÈG!!!
én azt mondanám, javasolnám, hogy kezdj új életet...külföld?mindíg tuszta lappal kell indítani, és magaddal is megbékélsz
néha kell a magány, bár a napokon keresztüli ivás nem tartom olyan jónak már..mert az hogy egyszer leiszod magad a pi..cs.á.ba egyedül, az oké...de tartós ideig vedelni, az szerintem rászorúl egy Pszihiátriás kezelésre...amúgy mi bánt ennyire, hogy ezt érzed?
Befüvezve biztos nagyon értelmes dolgokon szoktál gondolkodni.
amúgy az ivás is csak pillanatnyilag enyhít, ha meg túl sokat iszol, épp az ellenkezõjét váltja ki, fõleg magányosan (tapasztalat) azért nem szeretek már inni, fõleg nem egyedül, és nem sokat... szerintem beszélj valakivel, aki közel áll hozzád, talán megértõ szavakra lenne szükséged csupán, vagy menj el kirándúlni, ülj fel egy vonatra, és látogass el valahová, mondjuk ülföld valami Szállodába pár napra, lehet valami értelmes társasághoz odacsapódsz...még így egyedüli-kalandként ezt is jobbnak találom, mint hogy egy qva bérházban 4fal között leidd magad, és szomorkodj.
Csináltam már ilyet, de nem lett belõle semmi regény.... :D
Én még sose éreztem ilyesmit, úgyhogy nem tudom.
A kérdező hozzászólása: jól tetted hogy elküldted wellnesbe! én is simán ugyan ezt tenném! és egyetértek, néha kell az ilyen... senkinek nem árt vele az ember!!! a külföld tervben van, már csak munkát kellene találni.. de az meg kitudja mikor lesz, mindenesetre köszi szépen a válaszokat ;)
Ha ez a hangulat még két hét után is fennáll, akkor depresszió gyanús. :(
A kérdező hozzászólása: a világ, ahogy az emberek viselkednek, ilyesmi...ezek így összejöttek bennem.. de nem csak rossz hangulatból csinálnám ezt amit leírtam, hanem inkább "kedvem is lenne hozzá" úgy mondom. ez ilyen vegyes érzés..

Velem van a baj, ha nem találok olyan lányt, akit szeretek és viszont szeret? Más miért talál szerelmet és én miért nem?

Azt látom,hogy mindenki talál valakit.De nekem még lehetőségem sincs rá.Eleve egy kalap szar az életem és nem tudok változtatni,mert mások mindig visszahúznak.Nincsenek lány ismerőseim.Az internetes ismerkedést pedig eleve veszett ügynek tartom.Majdnem 23 évig tartogattam magam és vártam a nagy őt,aki nem jött.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Aha! És csodálkozol, hogy nincs partnered. Hát, én nem.
A kérdező hozzászólása: Az ilyen hozzád hasonló férgek fejét vertem a vasszekrénybe gyerekként, mert lenéztek.Aztán meg senki nem hitt nekik, még véres fejjel sem. Hogy õszinte legyek némelyiket megöltem volna, ha nem állítanak le.De ez 12-13 évesen volt.
Mindig az elsõ a legnehezebb, nyiss a lányok felé.
hát apukám, ha Bp-en élsz, nem vagy fogatlan 3IQ-s debil, és nem találtál magadnak egy épkézláb nõt 23 éves korodra, akkor csak van benned valami defekt. nagyjából egy korosztály vagyunk, ha körbenézek a 23 éves, vagy annál idõsebb szûzfiú ismerõseim között, és levonom a konzekvenciát, akkor nem sok esélyt jósolok neked... az ilyen fiúkban mindig van valami megmagyarázhatatlan furcsaság (lehetnek akár jóképûek vagy okosak), ami taszítja a lányokat. van olyan ismerõsöm is, aki annyira vesztesnek érezte magát, hogy elment prostihoz. na, azóta sem feküdt még le vele lány ingyen, igazi vágyból. szóval ha nem akarod életed hátralévõ szexuális élményeit egy kocsi hátsó ülésén vagy egy erre berendezett lakásban megélni, akkor inkább hagyd ki a ribiket. menj el önismereti tréningre vagy piszológushoz, ott majd szép lassan fény derül a titokra. vagy kérd meg a barátaidat, hogy segítsenek csajozási tanácsokkal.
A kérdező hozzászólása: Hülye [email protected]*z...
Kár, pedig ismerkedtem volna :(
Hol laksz?
Ne parázz, majd találsz valakit. Ez nem úgy mûködik, mint amikor trappista sajtra fáj az ember foga, akkor bemegy a boltba, és vesz. A lány ismerõsök számát többféle módon lehet növelni. Suli/munkahely esetleg? Ne görcsösen keresd, abból jó nem sül ki. Beszélgetni, teljesen mindegy alapon, ha valaki Téged akar, az úgyis ki fog derülni. Nagyon fontos, hogy ne azzal kezdd önmagadban, hogy elvárások. Ne legyenek extra elvárásaid, mert az megbélyegzi az egészet. Természetesen alap dolgok lehetnek: legyen tiszta, ápolt, stb. Aki meg kutyába sem veszi a másikat, azt elõbb-utóbb ott fogják hagyni.
Kitartónak kell lenni. Nézd, a mai világban sok lehetõség van arra, hogy párt találj. Az internetes dolgot nem éppen ajánlom, mert becsapós is lehet, és csak csalódás érhet. Én sem éltem sokat eddig, nem is voltam még szerelmes... de türelmes vagyok...várok, ami persze a legnehezebb. Múlik a szerencsén, az idõponton, a szituáción. Járj nyitott szemmel, és ne állj le ilyen kis olcsó nõkkel, szerintem felesleges, utána úgysem vennének komolyan. Csak hajrá, sok sikert! :)
A kérdező hozzászólása: Te hol laksz?
Mindig az olyan embereknek lesz normális barátnõjük, akik hót bunkók, és abszolút nem érdemelnek meg kb. semmilyen lányt sem. Ez alap törvény.
Helyes! Több marad az egészséges pasiknak.
A kérdező hozzászólása: Mi tévõ legyek?
A kérdező hozzászólása: Budapesten.
Gyõr-Moson-Sopron megye. Azt tudom javasolni, hogy ne keress valakit ennyire görcsösen, mert azt tényleg megérzik a lányok és menekülnek. Legyél elégedett saját magaddal, aztán járj el otthonról, flörtölgess, ismerkedni bárhol lehet, a végén valakivel csak összejön.
A kérdező hozzászólása: Akkor hagyom is a p*[email protected] az egészet.

Ti hogy allnatok talpra? Egyedul?

A szuleimmel,es a volegenyemmel kulfoldon elunk.Szuleim es baratom dolgozik.En nem,mert meg nem tudtam megtanulni a nyelvet.Egyedul nem is megy,de senki nem is segit,hogy konnyebben menjen.Azt mondjak faradtak.En fiatal vagyok,nemreg erettsegiztem,szakmam sajnos nincs.A szuleim es a baratom folyton vitatkoznak,es most ezert velem is osszevesztek a szuleim.Semmi kedvem mar egyikukhoz sem,egesz nap a lakasban vagyok,tanulni sem tudok egyedul.Megfordult a fejembe,hogy mindent itthagyok,es hazakoltozom a mamamhoz 1-2 honapra,amig talalok munkat,es elmegyek alberletbe.De nem vagyok buztos abban,hogy sikerulne munkat talalnom.Mellette tanulnek szakmat,tavoktatasban.Ti mit tennetek a helyembe? :(
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
A kérdező hozzászólása: Nem vagyok sem kreten, sem tehetetlen!!!Nem is ismersz...De azert kosz , h elolvastad, es valaszoltal...
A kérdező hozzászólása: Nemhiaba irtam azt a kerdesben, hogy haza szeretnek menni dolgozni.
Hát akkor menj haza, de otthon is kell a kitartás, fõleg ha csak érettségid van.
A kérdező hozzászólása: *kolbaszbol
A kérdező hozzászólása: Nemetet kell megtanulnom. Nekem nehez mert 12evig angolt tanultam es fura nekem ez a nyelv.A kiejtes a legnagyobb problemam :(
Menj ki helyiek közé és erõltesd a kommunikációt. Ez a lehetõ legjobb módszer. Amit nem tudsz mondani, azt mutogatod. Két hétig vendégeskedtem Izraelben és konyhanyelven megtanultam héberül ez idõ alatt - egyszerûen figyeltem, hogy mit mikor mondanak, milyen szituációkban. Nyelvtanilag vannak hibáim, de mindenki megértett és simán el tudtam intézni egy bevásárlást egyedül az utolsó napokban. Ha valamit rosszul mondtam, úgyis kijavítottak. Ha látták rajtam az igyekezetet, akkor többször, lassan, tagolva is elmondták ugyanazt a szót (pl. számokat, zöldségek neveit így tanultam meg). Ezt bármilyen nyelvvel meg lehet tenni - szóval ne a kifogásokat keresd!
A kérdező hozzászólása: Meg annyit, hogy megbeszelni nem lehet veluk:( En szeretem oket, de lassan kikeszulok :(
A kérdező hozzászólása: Utolso:) koszonom a tanacsokat:)
Ha otthonról írsz, akkor ezek szerint van interneted. Tanulj netrõl! 12 év angol után nem lehet olyan nehéz a német. Én is kijöttem zéró nyelvtudással, és 2 év alatt megtanultam az itteni nyelvet. Pedig én is 12 évig más nyelvet tanultam (német), és itt egy nem európai nyelvet kellett megtanulnom. Keress barátokat, akikkel tudnál beszélgetni. Nézz tévét, olvass online újságokat, és szótárazz sokat!
Egyedül meresztgeted a feneked otthon, nem igaz, hogy nem tudod megtanulni már a konyhanyelvet sem. Milyen nyelvet kéne megtanulnod?
Kedves kérdezõ! Milyen nyelvet kellene megtanulni? Hátha tudok segíteni tananyaggal! Társalgási szinten, ha szorgalmas vagy, 1-2 hónap alatt ezekkel meg lehet tanulni egy-egy nyelvet.
A kérdező hozzászólása: Mindenki azt hiszi, hogy kulfoldon minden jo, minden siman megy, es kolvaszbol van a kerites, es aki kimegy az mar egyszerre nagykepu, vagy epp elkenyeztetett.Hat nem...K....a nem!
Hol vagytok? Mivel foglalkoznak a szüleid es a barátod?
A kérdező hozzászólása: 2.valaszolo.De egy akkora faluban elunk, hogy talan van 2bolt...Nem a kifogasokat keresem. Annak ellenere , hogy tudom, hogy mi van otthon, semmi kedvem itt lenni...:( Nincs kinek megfeleljek , es ez valahogy elveszi a kedvemet mindentol :(Egesz nap egyedul vagyok itthon...Barataim sincsenek itt....Nehez nagyon :/
ÉN tanulnám a nyelvet ezerrel és nem hivatkoznék arra, hogy egyedül nem megy. Minden megy, amit akar az ember. Belátnám, hogy az egész napos munka után nincs erejük még az én tehetetlen kis popsimat pátyolgatni és ha annyira kretén lennék, hogy valóban nem sikerül egyedül szavakat és nyelvtant tanulnom(?) akkor keresnék olcsó nyelvtanfolyamot, vagy egy egyetemista lányt a környéken, aki olcsón tanítgat. Ezek után pedig munkát keresnék, majd a võlegényemmel különköltöznék a szüleimtõl.
A kérdező hozzászólása: Nem meresztgetem a seggem...De tudjatok mit? Nem ertem, miert nem a kerdesre valaszoltok...nem onszantambol nem doglozok, 1honapja jottem ki, jo hogy meg nem tudok dolgozni....Szivesebben dolgoznek, mint , hogy itthon legyek...En nem tehetek arrol, hogy mas dolgozik , es sajnos ilyen kerdeseket kell olvasnia...Hogy en meg nem dolgozok...Otthon is dolgoztam a suli mellett, h szuleimnek segitsek, es utana is dolgoztam.Nekem pont az a bajom, hogy itthon kell ulnom, mert meg semmilyen lehetosegem nincs arra , hogy dolgozzak.
A kérdező hozzászólása: Koszonom utolso a valaszod, megertem mar oket rendesen, neha vissza is tudok valaszolni, azert kicsit mar beszelem, csak pont az a baj, hogy nekem ez meg mindig keves..megertetem magam, en is ertem oket, csak egyszeruen leblokkolok neha, es ezert inkabb van amikor hanyagolom az egeszet, mert elmegy az egesztol az onbizalmam, es inkabb csak menekulnek.De tudom, hogy itt kell maradni, mert otthon nem jo a helyzet, csak olyan lassan megy minden.Tavaly voltam masik orszagban, ott el is tudtam helyezkedni gyorsan , csak sajnos bezart a gyar.Es az a legnagyobb bajom, hogy minden lassan megy.De igyekszem, mert tudom nem lehetetlen, csak neha sok :(
Kb. ilyen helyzetben voltam én is. Nyelvet külföldön gyorsan lehet tanulni én két év alatt megtanultam, elmentem fõiskolára szereztem szakmát és most már van állásom is. Ha én megtudtam csinálni akkor bárki. Nem kell hozzá sok ész, csak kitartás és akarás. Az teljesen érthetõ ha valaki munka után nem fog segíteni neked. Keress embereket akik hasonló helyzetben vannak, mindenhol vannak külföldiek, én a helyi könyvtárban találtam egy jó csoportott, ahol együtt gyakoroltunk.

Találhat-e még párt az, akinek már gyereke/gyerekei vannak?

Szerintetek mennyit számít a mai világban, hogy valakinek gyermeke született előző régi kapcsolatából és most próbál rátalálni az "új" szerelemre? Nagyon nagy hátránnyal vannak az egyedülálló nőkkel szemben? Vagy léteznek még olyan férfiak, akik elfogadják úgy a nőt és gyermekét "ahogy van"?!
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Párszor már kifejtettem ezen az oldalon, hogy (tapasztalatom szerint) mi a baj az egyedülálló anyukákkal. Röviden: a legnagyobb gond nem ott van, hogy ne lenne olyan férfi, aki elfogadná õket, hanem az, hogy a legtöbbjük - tisztelet a nagyon kevés kivételnek - csak hangoztatja, hogy neki egy rendes, megbízható férfire van szüksége, aki komoly kapcsolatot akar, szereti, tiszteli és elfogadja. Persze ez csak a szöveg, legtöbbjük zsigerbõl elutasítja, ha egy fentebb leírtaknak megfelelõ férfi az útjába kerül, és helyette inkább összeáll egy olyannal, aki csak megdugni akarja. A tényleg normális férfiakkal szemben (értsd: akinek nem csak egy kósza numerára kell a csaj) meg olyan irreális követelményeket támasztanak, hogy még a legtökéletesebb férfi sem lenne elég nekik. Akkor meg már az ember inkább kezd egy olyannal, akinek nincs gyereke, és két lábbal a földön jár.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Persze, hogy találhat. Ez a világ sajnos arról szól, hogy nem megjavítjuk a rossz dolgokat, hanem eldobjuk. Így van ez egy kihûlõben lévõ kapcsolattal is. Én 10 év után váltam két gyerekkel. Utána próbálkoztam, kerestem az igazit. Minden jelentkezõ elfogadta a gyerekeket, persze ez nem azt jelenti, hogy hetente mással állítottam haza, hanem azt, hogy egy pasit bemutattam nekik, vele nem mûködött mégse a dolog, majd megismertem jelenlegi férjemet. Tesóm is elvált, neki egy gyereke volt akkor, mára újra házas, 3 gyerek boldog anyukája. Barátnõmnek mára három gyereke van, igaz neki három apától, de a mostani párja még így is elfogadja. Ha a nõ szerethetõ, természetes, nem görcsös, magyarul a férfi szerelmes tud bele lenni mert tényleg szerethetõ, akkor a gyerekeket is el tudja fogadni. Ha viszont anyuka új apukát keres, akkor reménytelen a dolog. Társat, új kapcsolatot kell keresni, nem új apukát.
Hát ha huszonéves párt keresel, ott nyilvánvalóan nehezebb találni, de nem lehetetlen.
Persze, én is találtam két gyerekkel, neki egy van, a gyerekek is jól kijöttek egymással.
Sok olyan embert ismerek, aki elvált van több gyereke is és talált új házastársat vagy élettársat. Sok helyen mindkét félnek van saját gyereke.
Van.Rengeteg olyan idõsebb ismerõsöm van, akinek van gyereke és talált párt.Igaz, hogy õk a 40-es korosztályt erõsítik.Én csak attól félnék, hogy aki elhagyta az visszajön és ki lennék dobva, vagy meg lennék csalva és kihasználva.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); No kérem, a kérdés nagyon jó, a válaszokat direkt nem olvastam el, a pártatlanság miatt. Férfi vagyok. 41 éves. Szingli. Gyermektelen. 24 voltam, amikor megismertem egy csodálatos nõt, egymásba zúgtunk, de elvált volt és volt két sráca. Egy év után szakítottunk, mert nem akartam õt leválasztani a kisgyerekekrõl értelemszerûen, de nekem meg nem feküdt ez a pót/mostoha/"apa" szerepkör. El nem tudtam volna képzelni. Aztán lett egy tizensokéves kapcsolatom, ahol nem lett gyerek és elhagyott a párom. (Lehet, hogy emiatt, nem tudhatom.) Most itt vagyok 41 évesen, valahogy hiányzik a saját család és én például pont el tudnék képzelni egy 35-40 közötti hölgyet, akinek már van gyermeke, de már elég nagy, nem kell állandóan tutujgatni és kellõképpen érett, hogy el tudjon fogadni engemet is családtagként és én is õt/õket. Tehát van ilyen. És simán tudnám a sajátomnak kezelni. Van egy barátom, õ 46 éves és van egy 20 éves "mostohafia" és nagyon szeretik egymást. A haver "fiam"-ként elmlegeti a srácot. Én is el tudnám képzelni ugyanezt...
akkor inkább a babára koncentrálj, ne a pasizásra. egyébként sok normális, kedves férfi van, aki szereti és elfogadja nem csak a nõt, hanem a gyerekét is.
Nos, en majdnem kétszer huszonéves vagyok es van gyerekem is egy évtizede, megis találtam part. Olyannyira, hogy nyáron ossze is házasodunk. Se a kortól, se gyerektõl nem függ. Ha valaki szeret, szeret mindennel együtt.....
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat. Az én helyzetem...''elhagyott, becsapott 8 hónapos terhes kismama''...szóval most az egyetlen boldogság az életemben a kisbabám, aki hamarosan megérkezik.
ha elvált nõk vannak, akkor vannak elvált férfiak is :) ha neki is van gyerek, akkor biztosan nem akadály, meg szerinem amúgy sem :)

Nagyon elegem van a semmirevaló, rohadt, céltalan életemből, minek születtem meg egyáltalán?

Jól nem nézek ki, sose lesz ezért barátnőm, az emberek elfordulnak tőlem így barátaim sincsenek. Iskolában egyre kevésbé megy a tanulás minél közelebb kerülök a 12. osztályhoz, és azt se tudom mi lesz, mit akarok utána. Nagyon bánt, hogy nekem nem lehet olyan fiatalkorom mint a többieknek, mert engem nem tud senki elfogadni és bevenni a haverjai közé.
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Szerintem ezzel ne foglalkozz én se vagyok egy szószátyár az igaz hogy én is mikor elmentem valahova akkor nem sokat beszéltem de engem igy fogadtak el vagy beszéltettek az osztálytársaim :)
LeftBehind: Mivel én igazat adok az idézetnek, abban is egyetértek hogy nincs értelme az életnek. Öngyilkos nem leszek, de azért nem lenne rossz ha egyik nap nem kelnék fel többet. Jó neked, ha vannak barátaid, valamint szerelmed. Nekem nincs egyik sem.
Tudod, kérdezõ, az életed annyit ér, amennyit beleteszel. Attól hogy itt nyígsz a sanyarú sorsodon, csak rosszabb lesz. Kapd összed magad, menj el sportolni, vagy gyûjts bélyeget, vagy bármi, csak kezdjél magaddal valamit.
Uristen de hogy allhatsz egyaltalan igy hozzaa?? Azert van ilyen eleted mert mindenhez ennyire negativan allsz hozza, mi az, hogy soha nem lesz baratnod? Ahelyett, hogy ezen sirankoznal valtoztatni kene, es olyam emberek tarsasagat keresni akiket `nem bosszantasz fel a jelenleteddel`
Az iskolát már befejeztem, jelenleg heti 5x11 órát dolgozok egy gyárban. Nem is értem miért de valahogy se idõm se energiám nincs a pozitív gondolkodásra.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Ebben a mai, kétszínû önzõ undorító társadalomban az ember csakis magára számíthat. Tudod, nekem voltak "barátaim" de egytõl egyig, amikor segítség kellett, elfordultak tõlem, szartak a fejemre, ezen kívül mindig csakis én kerestem õket. Aztán mondtam magamban, hogy ebbõl elég. Megszakítottam velük a kapcsolatot, elkezdtem neten haverkodni, ott is ugyanez fogadott. Még a neten, az elkeseredett magányos emberek sem kerestek, akikkel megismerkedtem, ott is mindig csak én kezdeményeztem. Ebbõl is elég volt. Most egyedül vagyok, na és akkor mi van? Lefoglalom magam, iskolába mondjuk rühellek járni, ott is látni kell az emberek ocsmány pofáját, de ez van. Már csak 1 évem van hátra. Szóval a lényeg ebben az idézetben van, ami nem mellesleg a kedvenc idézetem: " Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitõl; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erõssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektõl; s ez a természetes." Márai Sándor
8. Ha csak a fele igaz ennek az idézetnek akkor tökéletesen értelmetlen az élet. Kész, jöhet a kaszás b..zmeg! Ha az egész élet arra való, hogy mindenkire idegenkénk, már jó hogy nem ellenségként nézzünk akkor szerintem felesleges itt kolbászolni. Nem tudom te hogy vagy vele, de számomra nincs olyan tárgy, pénz vagy rang amiért eldobnám a barátság és a tiszta szerelem eszméjét.
LeftBehind: Régebben én is reménykedtem hogy majd egyszer eljön a nagy õ, meg találok egy igaz barátot, de a sok csalódás után azt kell mondanom, eltûnt ez a remény. Ha a barátaid tényleg igaz barátok, akkor becsüld meg õket, mert ritka ez, mint a fehér holló.
Kevés barátom van, de barátnõm sose volt. De ha lemondanék még a reményrõl is hogy valaha lehet akkor ott végleg elvágnám magam az élettõl. Amúgy ez most kicsit úgy fog kinézni, mintha önmagammal vitáznék...
ha nem tetszik az életed, akkor változtass rajta!
Rift online. Én középsulis koromban egy FPS-sel játszottam rengeteget. A neten rengeteg haverom lett, egész nap velük gameltem, waroztunk, minden, egy idõ után pedig versenyekre is jártunk, ott pedig senki nem a jóképûséged miatt tisztel, hanem a játék tudásod miatt. Aztán az élet úgy hozta, hogy azok a barátságok most, 14 évvel késõbb is megmaradtak, és kifejezetten mélyek, szemben a fõiskolán vagy munkahelyeken kötöttekkel, amiknek pár év után vége.
*melózni
A másik dolog pedig hogy nincs végtelen számú társaság akikkel haverkodhatsz. A városban ahol születtem van kb 3 olyan baráti kör van akikkel egyezik valamennyire az érdeklõdésünk, ebbõl 1 az akikkel tényleg fel tudok szabadulni kicsit.
Most ez van, de ez változhat! Ez csak rajtad múlik. Ha egy társaság tagja akarsz lenni, akkor abba neked is bele kell rakni valamit. Te is mondj valami jó sztorit, nevettesd meg õket, segíts valakinek. Ha kapni akarsz, elõször neked kell adni. A helyes pofi az egy dolog, hidd el, pláne egy férfinél. Egy nõnél sokkal fontosabb, hogy csinos legyen. 30 felé a nõk nem jóképû pasikat keresnek, hanem egy olyan férfi, akiben maximálisan megbízhatnak, aki nem hagyja el családját és anyagi biztonságot teremt. A te dolgod addig, hogy igenis tanulj, motiváljon, hogy jó suliba vegyenek fel, mert nagyobb valószínûséggel lesz jó munkád. Ha lesz elég pénzed, könnyebb lesz a dolgod, kiépítesz egy egzisztenciát, ami hozz magával a jó dolgokat és a további lehetõségeket. A lényeg, hogy ehhez meglózni kell!!!!
gimiben néha nekem is voltak ilyen agymenéseim, ez sajnos a tinikor velejárója. ilyenkor nagyon fáj az élet. de ha mondjuk nem csak picsognál, -ami pasi létedre elég cink, - hanem mondjuk elkezdenéd fejleszteni az önismereted, akkor átlendülhetsz ezen a holtponton, és eljön egy jobb idõszak. egyszer élsz, és tõled függ, h milyen minõségû ez az élet. ha valahol nem fogadnak be, akkor keresni kell egy másik közeget, ahol lehetsz valaki. tanulj jól, most ez a legfõbb dolgod. ha elvégzel egy jó fõsulit, akkor a szakmai elismertség önbizalmat fog adni, és a negatív dolgok helyett elkezded meglátni hogy te is értékes vagy. elmondjam hogy az én fiatalkorom milyen volt? amíg a kis modellalkatú osztálytársaim naponta zsebelték be a bókokat a hapsiktól, addig én egyedül róttam a 40km-es köröket a városban a 100kg-s zsíros testemmel a bringám nyergében, hogy egyszer talán én is kinézhessek valahogy. minden napnak volt egy apró kis sikerélménye, amikor fáradtan hazaértem, és egyre többet mutatott a bringám km órája. nyár végére annyira lefogytam hogy az osztályom alig akart megismerni :) oké, tudom, neked nem ez a problémád, csak írtam egy példát. a változást magadban kell kezdeni, és idõvel a világ is másnak tûnik majd :)
Az elsõ és legfontosabb, hogy nem hiszel magadban, ezen sürgõsen változtatni kell. A második, ne akarj megfelelni a többieknek. Légy Önmagad. a harmadik, talán kellene egy bobbyt választani és azon belül keresni barátokat, vagy olyan személyeket, akik hasonlóan gondolkodnak mint te.
Az is valami, bár nekem ilyen berúgok veled barátok nem igazán kellenének.
Nálunk mindig mindenkinek van valami oka hogy berúgjon szóval mondhatjuk hogy ez a szükséges rossz.
Nem azok a mesebeli igaz barátok, akik mindig ott vannak, keresnek és segítenek bármiben, de legalább nem kell egyedül berúgnom és néha tényleg jól is érzem magam velük.

Másnak is ilyen nehéz az élet, vagy csak én túlzom el?

Most hirtelen nagyon sok minden összeomlott körülöttem. Felmondtam a munkahelyemen, mert már nagyon rosszul éreztem ott magam, állandóan sírhatnékom volt, ráadásul sok igazságtalanságot kellett mindig is elszenvednem stb. Azt hittem, jobb lesz, a barátom is biztatott, hogy mondjak fel, mert nem éri meg. Együtt lakunk, de neki saját lakása. Néhány napja volt egy veszekedésünk, igazából ő gerjedt éktelen haragra egy apróság miatt, mindennek elmondott (mondjuk nem ez volt az első eset...), két napja nem szóltunk egymáshoz, ma kezdtünk el beszélgetni, és mondta, hogy költözzek el...
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
Csak azon ragadt meg a szemem, hogy tiszteletlenül beszélt veled a barátod. Szerintem egy nõnek (és egy pasinak sem!) nem szabad hagynia hogy csúnyán beszéljenek vele! Nagyon fontos egy kapcsolatban a kölcsönös tisztelet, nem csak a bizalom, hûség.... Btw én éppen lakótársat keresek :D 26/F
Igazán nem nagyon hibáztathatsz mást, mint magadat. Pár szabályt nem tartottál be: 1. Ha van munkahely, akkor azt meg kell becsülni, nem pedig csak úgy felmondani, mert nem érzed jól magad - a munkahely nem nyaralás, ott dolzoni kell, nem jól érezni magát az embernek. 2. Ha munkahelyet akarsz váltani, akkor ELÖSZÖR keresel új munkát, és csak ezután lépsz ki az elözöröl. 3. Olyan emberre nem alapozunk, aki "éktelem haragra gerjed", akár okkal, akár ok nélkül, föként, ha ez tösször ismétlödö eset. 4. Ha változtatni akarsz az életeden (mindegy, hogy mukahely vagy más), akkor nem számíts arra, hogy másvalaki közben eltart, illetve megoldja a problémáidat. Az egyetlen okos dolog, amit tehetsz, hogy sürgösen keresel akármilyen munkát, elköltözöl egy szobába (NEM kell lakás), és tanulsz az esetböl. (De úgy mellékesen azért kiváncsi lennék, hogy mi volt az az "apróság", amin ennyire feldühödött a barátod - mert nagyon úgy érzem, hogy oka lehetett rá, annál komolyabb volt, mint ahogy igy feltünteted.)
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Nem túlzod el, csak nagyon belesüppedtél. Így kívülrõl én azt mondom, örülj neki, hogy így történt, tanultál pár roppant hasznos dolgot: - Biztos munkahelyet csak akkor mondunk fel, ha van félretett pénzünk. - Ha egy mód van rá, még ekkor sem felmonunk és ezután kezdünk keresgélni, hanem munka mellett keresgélünk. - " õ gerjedt éktelen haragra egy apróság miatt, mindennek elmondott (mondjuk nem ez volt az elsõ eset...), " Egy ilyen jellemû ember miatt nem kesergünk, az illetõ egy féreg, ha elõbb biztat, hogy mondj fel, aztán kidob. Másik tanulság, hogy senki férfira ne bízd rá magad, ne szolgáltasd ki magad anyagilag. Most szarul vagy nyilván, de miután kikecmeregsz ebbõl a helyzetbõl, sokkal okosabb és erõsebb leszel. Még annyit, hogy külfölddel ne is próbálkozz, ha nincs félretett pénzed. Kérd meg a srácot, hogy ha van benne emberség, akkor várjon már 1-2 hónapot mielõtt kihajít, hogy legyen idõd munkát találni, aztán menj végig a Nagykörúton és minden üzletbe és kajáldába add le az önéletrajzodat, arrafelé állandóan hol itt-hol ott látom az "eladót/kasszást/pincért felveszünk" táblácskát. Ne dõlj be a fiúnak, ha megpróbálna visszaédesgetni magához, aki így kicseszik a másikkal, az biztosan nem szereti. Sok sikert!
A kérdező hozzászólása: Nem gondoltam volna, hogy ez lesz, miután felmondok. Viszonylag könnyen találtam, gondoltam, találok más munkát hamar. Meg elõtte megbeszéltük, hogy mivel tavaly karácsonykor meg 31-én is végig dolgoztam, így decemberre még nem nagyon keresgélek, mert legalább akkor együtt tudjuk tölteni az ünnepeket stb. Az apróság az volt, hogy szerelõ járt nálunk, és én elõtte elpakoltam, hogy ne legyenek porosak, koszosak a holmik, mert volt fúrás-faragás, minden. Õ meg mutatott valami szekrényt még neki, amit meg kellett csinálni, de nem mondta elõtte, hogy azt is megcsináltatja, én meg mikor elment a szerelõ, mondtam, hogy miért nem szólt, most takaríthatok itt is meg moshatok, ha a ruhák is bekoszolódtak. Erre fogta a ruháimat, a földre dobta õket, és beletörölte a lábát, meg ordított velem, hogy a leszarja a holmimat stb...
Nekem az egész családom rend és tisztaság mániás...Szó szerint rosszul vagyok tõlük és a hozzá hasonló emberektõl. Megértem, hogy kiakadt a volt barátod... Véletlen elfelejtette, hogy még máshol is van tennivaló te meg egy kis pórból ügyet csináltál.(nem hiszem, hogy annyi pór kijött a falból, hogy egy vödör megtelt) Mit kellett volna tennie? Elküldeni a szerelõt és megmondani neki, hogy majd másnap jöjjön vissza mert a barátnõm még elpakolja a ruhákat?! Tudom nem erre a válaszra számítottál és most meg is kapom a piros hüvelyk ujjt de ez van. Bár ez a válasz után hihetetlenül hangzik de õszintén sajnállak, hogy ilyen helyzetbe kerültél de talán jobb is így ha nem illettetek össze kár erõltetni. Amúgy jól tetted, hogy ott hagytad a rossz munkahelyet. Inkább éhezz mint kikészülj idegileg. Sok sikert!

Mit rajzoljak egy magányos lánynak?

szóval az egyik barátnőm nagyon magányosnak érzi magát és gondoltam felviditom azzal hogy rajzolok neki valamit. Szerintetek mit lehet neki rajzolni?
gyakorikerdesek.hu
kérdésre adott válaszok
mosolygós teknõsbékákat:D meg mindenféle rajzfilmfigurát:D
rajzold le neki a számom ;)
Írj a rajz mellé egy vidám idézetet :) „Van egy pont, ahol a kislányból nõ lesz. Egy pont, ahol legyõzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz, egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erõsnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülsz. Egy pont, ahol az extázis kezdõdik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz. Mindig van egy pont. „ pl nekem ez nagyon tetszik. És egy rajz mellett jól mutat :)
Rajzolj neki egy barátnõt.
Napocskát, vijágokat, házikót és szivárvááááányt:) )))
Nekem egy lámát rajzolt az egyik barátom amikor rossz kedvem volt. ÉLJENEK A LÁMÁK!:D Ennek az a tanulság, ha van valami dilije (pl. szereti az állatokat) biztos értékelni fogja, ha azzal kapcsolatosan rajzolsz. :)